Mennyiben normális, ha az ikerbátyám így viselkedik? Mit tudok tenni ellene?

Igen, szóltam már neki, hogy néha azért hagyhatná, hogy legyen magánéletem, erre viszont mindig azt a választ kaptam, hogy ikrek vagyunk, szinte teljesen egyek, mégis, miért lenne titkolni valóm? Máskor még csak nem is mondott semmit. 18, lassan 19 évesek leszünk. A szüleimmel nem töltünk túl sok időt, igazság szerint elég ritkán látjuk őket, így annyira nincsenek képben a helyzettel, viszont támogatják, hogy mindig ott legyünk egymásnak, ha baj van. Na ja, csak ez már nem csak akkor van. A szexuális közeledést azért vetem el, mert egyrészről mindketten gusztustalannak tartjuk a vérfertőzést, másrészről pedig kiskorában is ezt csinálta, volt, hogy 3-4 évesen odajött hozzám a homokozóban valami kislány játszani, ő pedig magához szorított vagy elvonszolt, vagy már nem is tudom mit csinált, de annyi biztos, hogy mondta neki, hogy menjen el, mert én az övé vagyok.

Természetesen épp elméjű, ha megkérem, hogy legyen már oly szíves és menjen ki a fürdőből/szobából, akkor kimegy, de mindig mondja, hogy a közelben lesz, sikítsak, ha kell valami. Általában tényleg NAGYON a közelben van. Illetve itt is szintén annyi szokott lenni a válasza, hogy gyakorlatilag egyek vagyunk, együtt nőttünk fel, milyen titkolni valóm lehetne?

Minden tekintetben elítélem, illetve elítéli ő is a rokonok közötti szerelmi vagy szexuális kapcsolatot.

Mint említettem, 19 éves leszek, ha ilyen előfordult volna, szerinted lenne esély arra, hogy egy házban lakjak vele? Ilyen esetben mindenképp pszichológushoz mentem volna vele. De nem, nem volt, nem úgy közeledik felém.