Jót teszek ha tisztázom? Vagy csak még nagyobb gondot okozok?

Bocsánat,de valószínű hosszú lesz.Én 40 éves vagyok a nővérem 45.Jól szituált a családja,kb átlag keresettel vagy egy kicsit többel,,de nagyon jól gazdálkodva,igazán szépen élnek,lakás saját hitel nélküli,a gyerekek már elég nagyok.A családban inkább az én családom volt az aki nagyon sokszor napról-napra élt,küszködtünk a lakáshitellel,egyéb kölcsönökkel,de azért megéltünk.A családi összejöveteleken mindig kellemetlen volt,hogy a lányuk,aki az én lányomnál két évvel idősebb,mindig piszkálta a lányomat,hogy mi csórók vagyunk,hogy neki sosem lesz olyan játéka,mint őneki..és igaza volt,de azért ez nagyon rosszul esett.Mindig megkaptuk a kislány kinőtt ruháit,ami nagy segítség volt nekünk,de a lányom szegény elég rossz érzéssel hordta őket,de más választása nemigen volt.A sógorom minden alkalommal amikor találkoztunk úgy viselkedett velünk,mintha kegyet gyakorolna azzal,hogy egyáltalán a társaságában lehetünk.A férjem ki nem állhatta őket ezért,de mindig normálisan viselkedett velük,csak éppen az összejövetelek előtt velem veszekedett mindig,hogy minek jönnek ezek ide :S Szerencsére nem sűrűn találkoztunk,évente olyan 3-4x mert 100 km-re laktak tőlünk.5-6 éve a házasságom megromlott,próbáltuk rendbe hozni,de sajnos már nem működött sehogyan sem.Elköltöztem a két gyerekkel a férjemtől,az anyukámhoz,akivel egy utcában laktunk.Később megismerkedtem a jelenlegi párommal,akivel 2 és fél éve élünk együtt.Ő nagyon jól keres,tényleg nincs hiányunk semmiben sem.Elköltöztünk 300 km-t.És itt jön a problémám...a nővéremék teljesen kiakadtak,ellenem fordultak,és a férjemet istenítik,azt mondják leamortizáltam a volt férjemet,és szegény mennyit kell dolgoznia most,hogy egyedül él,ahhoz,hogy tudja fizetni a hiteleinket.Nem értem miért ilyenek? A hiteleink egyik felét én fizetem,Ő a gyerekekre semmit nem fizet,az anyjánál lakik,akinek a rezsibe kajába nem ad bele semmit,állandóan vásárolgat magának,új telefont,PS gépet,márkás cipőt ruhát.A gyerekeket is mi visszük hozzá,Ő nem jön értük sosem mert arra nincs pénze.Szóval azért annyira rossz dolga nincs.Mondjuk nővéremék igazából ezekről semmit nem tudnak,sosem volt olyan a kapcsolatunk,hogy ilyen dolgokról beszéltünk volna,1x tett nővérem egy olyan kijelentést,hogy biztos a pénz miatt ment tönkre a házasságom,én mondtam neki,hogy ez nem teljesen így van,de ő csak erősködött.Soha meg nem kérdezték,hogy hogyan történt az egész,mi vezetett eddig.Így bele át sem látják a dolgokat,és mégis ítélkeznek.Persze nem nekem mondják,hanem szegény anyukámnak,aki viszont tudja mi,hogy zajlott,és mindig felmérgesítik ezzel.Amikor elköltöztünk,nővérem kérdezte,hogy megfogom-e hívni őket magunkhoz,mondtam neki,hogy persze,miért ne hívnám meg őket,erre azt mondja,hogy hát mert én őket sosem láttam szívesen..mondtam neki,hogy nem én nem láttam őket szívesen,hanem a férjem,állandóan ezen veszekedett velem,erre azt mondta nővérem,hogy ne haragudjak,de Ő ezt nem hiszi el :O Teljesen ledöbbentem,Rólam elhinné,hogy nem akarok velük találkozni,a férjemről meg nem?? Ez nekem érthetetlen.Bánt,hogy ilyenek.Bánt az,hogy nem látják,mennyivel boldogabban élünk,hogy a gyerekek milyen kiegyensúlyozott vidám kis csajok lettek azóta,hogy a párommal egymásra találtunk,hisz nyugiban élünk,nagy-nagy szeretetben mind a négyen.Bánt,hogy nem örülnek a mi örömünknek,hanem azon vannak,hogy kritizáljanak,hogy rosszindulatúskodjanak.Párom szerint csak az írígység ebszél belőlük,az,hogy a családban most már nem játszhatják a "befutottam,és Te meg csóró vagy " szerepüket.Nem tudom mit tegyek,hívjam fel a nővérem,és meséljek el neki dolgokat?Kérdezzem meg,miért ilyenek velem?Vagy hagyjam annyiban a dolgot,mert csak veszekedés lesz belőle?Anyu szegény nagyon nem jól viselné,mindig konfliktus kerülő volt,és félek,hogy magát okolja majd,ha összeveszünk nővéremmel,mert Ő mesélte el,hogy miket mondanak.De azt is érzem,hogy nem vagyok képes úgy viselkedni velük,mintha nem tudnék erről az egészről,nem megy a báj vigyor sajnos,és 1 hónap múlva megint családi összejövetel lesz,találkoznom kell velük.