Hogy lehet ilyen jó kapcsolat testvérek között?

más a személyiségük... a 2 testvéré ott épp kiegészíti egymást, nálatok pedig nem.

pl nekem a tesómmal nagyon jó kapcsolatom volt gyerekként is, mégis martuk egymást, verekedtünk, volt, hogy baleset is lett belőle, hogy sebészetre kellett menni.

most viszont ő 24 lesz, én 27, nagyon jó a kapcsolatunk csak sajnos keveset találkozunk...:(

várd ki a végét, még ők is összerúghatják port:P /remélem nem/

szerintem nektek is idő kell,

a hasonlítgatás rossz ne vegyétek fel ha tudjátok

min szoktatok vitázni?

Ez nem attól függ szerintem, hogy ikrek vagy nem ikrek.. Általános iskolában járt velem egy ikerpár (egy lány-egy fiú).. A lány sokáig a legjobb barátnőm volt, így sokat lehettem náluk és láttam, hogy reggeltől-estig szívták egymás vérét, visszafeleseltek egymásnak, mutogattak.. Szóval szerintem ez nem köthető össze ezzel..:)

Ami engem illet, nekem két fiútestvérem van, egy bátyám és egy öcsém. Mi rengeteget veszekszünk a mai napig, de szeretjük egymást és ha kell kiállunk egymásért. :D

A szüleidnek, mondd meg, hogy ne hasonlítsanak hozzájuk, mert ti nem vagytok ők.. :)

A hugoddal pedig foglalkozz többet, játszatok együtt, vegyél neki csokit, vagy verd el rendesen :DD (ez vicc volt, meg ne próbáld :D) A lényeg az, hogy javuljon kicsit köztetek a viszony és ezt a szüleid is értékelni fogják. :) 16/L

Jó, hát ez mind szép és jó, de nem attól lesznek jó testvérek, hogy sosem veszekednek :)

Mi a testvéremmel (ikrek vagyunk, ő fiú, én lány), folyton öltük egymást, sokat veszekedtünk, de mindig nagyon szerettük egymást, és nagyon szoros volt/"van" a kapcsolatunk. Felnőttként már nem egy városban élünk, de gyakran beszélünk, és bármi bajunk van, egymásnak írjuk meg először (jó, én férjnél vagyok, így nyilván a férjemmel beszélek elsőként, de a második a testvérem, mindig).

A jó testvéri viszony nem attól függ, hogy mennyi veszekedés van gyerekkorban. A jó testvér akkor "teszi" oda magát, amikor szükség van rá.

Mi is folyton öltük egymást az öcsémmel, sokszor a verekedésig fajult a dolog. De a következő pillanatban már együtt agyaltunk azon, hogy "ússzuk" meg amit épp tönkre tettünk (pl. betört ablak).

Kamasz korunkra már egy baráti társaságba jártunk, mindig kiáltunk egymás mellett. És ugyanez a helyzet most felnőtt fejjel is, nem járunk napi szinten össze, van hogy 1-2 hónapig nem is beszélünk, de ha bármelyikünknek szüksége van a másikra gondolkodás nélkül ugrunk és segítünk. És nyáron egy balesetemnél kiderült, hogy még mindig nagyon jól tudunk "sumákolni" együtt, ugyanúgy falazott nekem szüleim előtt mint gyerekkoromban :D

Ha két testvérnek hasonló személyisége van, az nagyon jó dolog. De én nővéremmel pl. most, felnőttkorunkban (én 22 éves vagyo, ő 29) sem szeretjük egymást... illetve a szívünk mélyén igen, de jobb, ha inkább elkerüljük a másikat. Ő az egyetlen féltestvérem, akivel együtt nőttem fel, másik kettővel (ők már 40-en felül vannak) sokkal jobb a viszonyom, mondjuk sosem kellett velük élnem.

Számomra nővérem természete kibírhatatlan, ahogy számára az enyém. Ha nem testvérek lennénk, valószínűleg soha nem ismertük volna meg egymást jobban.

Szóval ez erősen személyiségfüggő is. Én nem mondom azt, hogy minden tesó jöjjön ki jól egymással, mert a nővéremet sem én választottam, és sosem fogom igazán megkedvelni. Attól még nem gyűlöljük igazán a másikat, ha valami nagy baj lenne, tudom, hogy számíthatnék rá, ahogy ő is rám. Csak a mindennapokban nem tudjuk elviselni egymás hülyeségeit :D

az első lépéseket már megtetted.

nagyon jó ezt olvasni tőled, hogy próbálsz jó viszonyt kialakítani a tesóddal.

nem tudnád ezt vele nyíltan is megbeszélni?

Mert lehet, hogy ő nem tudja mire vélni, ezért ugyanúgy reagál mint eddig, vagy éppen hogy arra számít valami turpisság van a dologban:)