Hogyan vigasztaljam az öcsémet? Nem jó amit most művel magával.
Bocsi ha hosszú lesz....
Sajnos az öcsém eléggé magának való emberke, jó vannak barátai de ritkán jár el otthonról.
Viszont tavaly még 2012 nyarán megismert egy nagyon helyes lányt, akivel szeptemberbe össze is jöttek.
Nagyon szerette a lányt az öcsém, a lány is viszonozta ezt nagyon szerelmesek voltak, boldogok.
Öcsém akkor nagyon aktív lett, feloldódott, és mindig elment a barátnőjével valamerre, nagyon sok mindent csináltak együtt, plusz rengeteg új barátra talált szert.
A csajszi egy bulizós, utazgató lányka volt, az öcsém meg majdnem az ellenkezője, de élvezni kezdte az életet bevallotta nekem még fél éve hogy ő erre várt. Nagyon boldog volt. Most 22 éves és sajnos történt egy tragédia. Még októberben történt az hogy elvesztette a barátnőjét. Sajnos nem szakítás volt a dolog oka, hanem meghalt a lány :(
Öcsém 2 hétig nem tudta feldolgozni a dolgot, nem értette mi van, folyton kereste a barátnőjét. nagyon kétségbe volt esve, de tudta hogy meghalt.
Mindenki vigasztalta őt a lány beteg volt, de senki sem tudott róla, még a lány apja sem egyedül az anyja, és a lány kérésére nem mondták el senkinek.
De váratlan volt a halála pedig a lány anyjától megtudtam hogy még 2 éve lett volna hátra és mindenkitől elbúcsúzott volna. De sajnos nem így lett a dolog, az öcsém a temetés napján lett igazán pocsékul, akkor kórházba is került mert teljesen legyengült a szervezete a sok alváshiánytól.
Már úgy ahogy rendbe jött, de mindig csak ül a szobájában nézi a falat, alig jár el, barátai mindig látogatják plusz a sógornője is folyton vele van, nem hagyják őt egyedül szerencsére, de olyan szomorú még szegény. Szeretnék valamivel a kedvében járni, de nem megy.
Sajnos nem lehetek mellette mindig mert én 200 km-re lakok innen, már családom van. De bánt a tudat hogy az egyetlen testvérem aki az elmúlt 1 évben nagyon boldog volt most hirtelen összetört.
Előtte még az egész élet, és szinte semmi életkedve sincs.
A munkahelye is megszűnt sajnos, így már csak januárban fog dolgozni és utána munkanélküli lesz. Ez is egy csapás neki mert szerette a munkáját, és a tragédia óta egyedül a munkahelyén volt igazán jó kedve.
Nekem a legfontosabb az hogy elfogadja a barátnője halálát, tudom hogy ez nagyon nagyon fáj neki és nehéz mégis csak az első szerelme, de nem akarom azt hogy élete végéig magányos legyen és szomorú....
Tudom ehhez idő kell, én adok is neki időt, nem erőltetem semmire, ahogyan a barátai sem, de már most aggódom hogy valami baja lesz. A szüleim is mondták hogy egyenlőre nem zargatják azzal hogy mozduljon már végre ki mert tényleg nagyon gyászos hangulatban a tesóm. Mivel nem iszik bánatában, nem drogozik így szerencsére egy gonddal kevesebb ez mindannyiunknak. legalább attól sem kell félnünk hogy alkohol mérgezést kap, vagy túl adagolja magát, szerencsére ez a veszély nem áll fenn. Meg egy pszichiáter ismerősöm is ránézett és mondta hogy ezen csak az idő segíthet tehát nem nagyon kell tartanunk attól hogy megöli magát, mert van benne életkedv csak most egyenlőre magában tartja... De nem tudom aggódom érte hogy tönkremegy teljesen a szervezete.
Régen kövér volt, most egész jól néz ki, szépen lefogyott de már jó ideje nem mozgott semmit és látszik az izomzatán hogy kezd leépülni. De ez a legkevesebb egyedül azt nem akarjuk hogy visszatérjen a kövér időszakába, szerencsére nem eszik bánatában még a november végén adott csokikból sem evett semmit, inkább elosztogatja, csak ha egyszer tényleg rájön az a depresszió amikor evésbe folytja a bánatát, na attól rettegünk igazán...
Bocsánat ha hosszú lett.
27/N
válasza:Nagyon megható a történet, amit írtál.
Ha az öcséd tényleg olyan magának való, akkor talán jobb, ha hagyjátok, hogy egyedül dolgozza fel a tragédiát. Október még nem olyan régen volt, és lehet, hogy neki hosszabb időre van szüksége a továbblépéshez. Addig is azt javaslom, mindenben támogasd, de ne erőltesd a segítséget.
Nekem például egy hét kellett, hogy feldolgozzam a nagymamám halálát, pedig ő már nagyon régóta súlyos beteg volt, 5-6 éves koromban tudtam vele utoljára beszélni, azóta csak ágyban feküdt.
Mondjuk ha öcséd ennyire maga alatt van, az már nem egészen normális dolog, de valószínűleg hatalmas lelki sokkot kapott. Mindenesetre én azt gondolom, hogy előbb-utóbb rendbe fog jönni, ha érzi, hogy a családja és a barátai mellette állnak.
válasza:Igazatok van, csak azért nehéz őt magára hagyni ilyen téren, de valóban ez kell neki én is belátom... Persze mellette vagyunk mindannyian, mindenki nyitott felé, sok barátja, a lány barátnői is mindig mondják hogy nyugodtan bármikor felhívhatja őket ha beszélni támad kedve. Rengeteg ölelést és biztatást kap tőlük legalább a helyén van.
Most is átjött hozzá 2 lány akikkel nagyon jóban van, mellette vannak támogatják. Az öcsém bevallotta nekik így előttem is mert én is csatlakoztam hozzájuk egy picit hogy 24-én még hajnalban egész végig írt az ágyban mert akkor esett le neki így a szeretet ünnepe kezdetén hogy tudja hogy van egy lány aki nagyon szereti de bántja a dolog hogy nem lehetnek együtt. Ez elég megható volt mindenki elérzékenyült egy picit. Én most magukra hagytam őket, de mindig nyitott vagyok felé, bármikor beszélhetünk.
A lányok is nagyon kedvesek vele egyik 24-én is átjött hozzá szenteste olyan este 8 körül, igaz legjobb barátok nem túl régóta de jóban vannak. A barátnője legjobb barátnője, és gyakorlatilag egymásban tartják a lelket.
Tegnap ment el öcsém a a barátnőjének testvéréhez mert mondták hogy szívesen látják bármikor tehát befogadták a családba és ha esetleg minden a helyére kerül nem nézik le ha új barátnője lesz.
Igaz magára kell hagyni ha úgy akarja, a barátai is tudják hogy egyedül szeretne lenni ők is azért nem járnak váltásba hozzá hogy egyedül, is lehessen. Kedves tőlük hogy így mellette állnak. Ők is mondták hogy egyedül tudja igazán ezt átvészelni ezért nem járnak túl gyakran de mondják neki többször is ha úgy érzi hogy társaság kell csak egy telefonhívás és már jönnek is, vagy ő mehet ahogy jónak látja...
ennek örülünk itthon a szüleinkkel hogy legalább nincs magára hagyva...
válasza:Az ilyen fajta embereknek magányra van most szükségük, de nagyon szép dolog a barátaitól meg a lány barátnőitől is hogy mellette állnak.
Nagyon megsirattam az öcsédet, nagyon rossz lehet ha valaki elveszti a barátnőjét főleg ilyen fiatalon, ilyen tragikus módon.
Ha valóban az első szerelme és eddig nem járt el sehova, tényleg piszkosul tudnak ám fájni a dolgok.
Ilyen esetben érthető hogy ilyen, a legfontosabb hogy figyeljetek oda rá, de ne erőltessétek semmire, amihez kedve van azt csináljon.
De mivel sokan állnak mellette így érzi, tudja ő hogy nincs egyedül. De ha esetleg olyat mond hogy nagyon egyedül van, akkor ne arra gondoljatok hogy nincsenek barátai, meg nem számíthat egyszerűen senkire.
Azt azért mondhatja ha mondja, vagy mondta, mert ilyenkor csak arra gondol akit elvesztett, és egyértelmű hogy hiányzik neki a barátnője.
Persze egy idő után tovább fog lépni de a lány emléke mindig benne marad és mindig is szeretni fogja ha más barátnője lesz akkor is ez elő fog törni belőle hogy még szereti a barátnőjét aki meghalt :(
Ha esetleg lenne egy másik lány az életébe akivel komolyak a dolgok inkább arra is figyeljetek oda hogy ne ijessze el a lányt magától ha szóba hozza a régi barátnőjét, mert sajnos ilyen helyzetben ez természetes, de biztosan nem lesz ebből baj.
Csak mert nekem is van egy ismerősöm aki még 2011-ben vesztette el a barátnőjét egy autóbalesetben és fél év gyász után jött úgy helyre hogy lépjen. De a mai napig eszébe jut a volt barátnője, és a jelenlegi párja elfogadja ezt de időnként zavarja őt. De próbálunk a lelkére beszélni hogy sajnos okkal ilyen, mert hát elvesztette őt és nem szakítás volt, szereti, de erről nem tehet.
És a lány csak ezért nem hagyja el mert tudja jól hogy ezt nem lehet elfelejteni, csak tovább lépni.
Legyél öcséd mellett, támogasd őt! És figyeljetek rá nagyon!
válasza:Szerintem korai még a kizökkentéssel próbálkozni. Ehhez túl friss az élmény. Én saját magamon is azt tapasztalom, hogy legalább fél-1 év kell mire tovább tudok lépni egy haláleseten és nem gondolok már minden pillanatban erre. Ha ez mégcsak októberben történt, akkor ő még a komoly, mély gyász idejét éli, amiből ne zökkentsétek ki. Ő így dolgozza fel.
Éreztessétek vele, hogy sokan állnak mellette, bármikor beszélgettek vele, ha neki úgy esik jól, de ne legyetek tolakodóak és ne akarjátok mindenképpen kimozdítani, mert szerintem ez még korai neki. Majd ahogy az idő telik, úgy lassacskán feldolgozza ő is és tovább lép.
válasza:Én 16 éves voltam, amikor autóbalesetben elvesztettem az első szerelmemet. Ugyanúgy magamba fordultam, ahogy most az öcséd, és egy év kellett hozzá, hogy magamhoz térjek. Most nagyon rossz lehet neki, adjatok időt hogy kiheverje, és hidd el, előbb-utóbb rendbe fog jönni.
Nekem az segített nagyon sokat, hogy betettem a pénztárcámba a fényképét, és bármikor nagyon hiányzott, elővettem a képet és azt mondtam magamnak, hogy "ő most is velem van, és mindig velem lesz". A fotót a mai napig magamnál hordom.
válasza:Szia! Sajnos annál többet nem tehetsz, mint amit eddig megtettél. Nehéz lesz az öcsédnek újra talpra állni, de ha érzi hogy a családja és a barátai mellette vannak, sokkal könnyebb lesz remélhetőleg.
Az egyik barátnőmnek is meghalt a párja 2010 december 17-én, pontosabban öngyilkos lett és a mai napig hiányzik neki. Azóta külföldre költözött, ott megismerkedett valakivel és már több mint fél éve boldogok együtt.
Bízok benne, hogy öcsédnek is a közeljövőben rendbe jönnek a dolgai.
Sajnálom a történteket. Csak egyetérteni tudok az előttem szólókkal, ezért nem is írnám le újra, amit már elmondtak.
Remélem a testvéred mihamarabb feldolgozza. Ha velem történt volna vagy történne ilyen tragédia, talán hasonlóan viselkednék én is, de biztosan sokat számítana ha ennyien támogatnának.
Kívánom a legjobbakat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!