Hogy lehet azzal megbékélni, ha az egyik közeli családtagod életképtelen?

Egy háztartásban élek még a szüleimmel, mivel főiskolára járok. A testvérem is velünk él. 1 év van köztünk, ő most lesz 19 éves és teljes mértékben életképtelen. Nem akar sem iskolába járni, sem pedig dolgozni menni. Néha-néha bemegy a suliba, de akkor sem veszi komolyan. Egész nyáron itthon volt, még nyári munkát sem akart elvállalni. Nem zavarna ez az egész, ha nem lennének ekkora igényei. Drága ruhák kellenek neki, utazás, telefon, mindent amit eltudtok képzelni. Ha pedig nemet mond neki valaki, akkor napokig cirkuszol. Most éppen ajándékokat akar venni a barátainak és arra kért több tízezer forintot. A szüleink nemet mondtak neki, utána hozzám fordult. Nagyon felhűztam magam rajta. Ő neki ugyanannyi elmenni dolgozni, mint nekem. Én is nemet mondtam neki, de a szüleim már megenyhültek és odaadták neki a pénzt. Egy őrület, ami itthon van. Még egy pár év hátra van a suliból, addig meg fogok őrülni. Ha nem tudnák róla és nem körülöttem zajlana, akkor nem foglalkoznék vele, de így nem megy. Ráadásul vizsgaidőszak van, tök feszült vagyok, ilyenkor még jobban idegesít. Meddig lehet ezt bírni?