Hogy lehet azzal megbékélni, ha az egyik közeli családtagod életképtelen?

Az én testvérem is ilyen életképtelen, annyi különbséggel, hogy ő még éppen jár egy tök felesleges OKJ-ra, de ennyi. Habár milliónyi szabadideje van, nem hajlandó diákmunkát vállalni még nyáron sem (mert neki tanulni kell!), semmilyen módon nem fejleszti magát, sehova nem jár el még szórakozni sem.

Igazából otthon ül egész nap, számítógépezik vagy tévét néz, semmi terve a jövőre nézve.

Azért életképteéen, mert a szüleid erre nevelték, és mert nincs benne annyi erő, annyi hozott anyag, hogy más legyen annak ellenére, hogy a szüleid mivé akarják faragni.

Azt lásd be, hogy azért lehet önző és követelőző, mert megtanulta, hogy bármit el tud érni, ah kitartóan hisztizik. Soha nem húzták meg neki a harátokat és soha nem mondtak neki nemet úgy, hogy az "nem" is legyen.

Valószínűleg nem dícsértek a teljesítményét, csak azt, hogy milyen csinoska és milyen szép kislány.

Nem "tudnák", hanem tudnék - ezt bizony már tudnia kellene egy főiskolásnak is. :)

Egyszerű: tanulj és csináld a saját dolgaidat. Ne foglalkozz a testvéreddel, mert nem a te dolgod nevelni. te ne adj neki soha, ha lop tőled, akkor pedog tegyél a rendőrségen feljenetést azonnal. határold el magad tőle, amennyire lehet.

Bizonyára létezik kollégium is (és is voltam egyemetista, igenm sokáig laktam koliban, mert otthon élhetetelen volt a helyzet), vagy albérlet. Minél kevesebbet látogass haza, és ne tarts kapcsolatot - csak nagyon lazát - a tetsvéreddel.

Ha a szüleid elővesznek téged, hogy miért vagy ilyen vagy olyan a tesókával, AKKOR kell nekik odatartani az orruk elé a tükröt. Ez az ő művük.

HMmm, vajon az én tesóm is ezt gondolja/gondolta rólam?

SZületési rendellenesség miatt gyengébb az egyik kezem. Rengeteg munkára jelentkeztem, egyiket sem kaptam meg a kezem miatt.

Érettségi után elmentem egyetemre de az nem ment túl jól, ezért 2 év után átmentem egy okj-s szakra. Februárban vizsgázok.

A mostani barátom (2,5 éve vagyunk együtt) megkért hogy költözzem hozzá, ő majd eltart mindkettőnket amig suliba járok. Cserébe elvégzem a házimunkát.

Akkor én is életképtelen vagyok, mert egy orvos miatt (aki szülés közben helytelenül járt el és tönkretette az életem) nem vagyok olyan mint a többiek és nem kapok munkát?

Semmilyen segélyre, járadékra nem vagyok jogosult. Emelt családi pótlékra szintén nem. Fogyatékossági kérelmemet elutasították,mert "túl egészséges" vagyok. Leszázalékolni addig nem fognak, amig nincs valamennyi munkaviszonyom.

Ha a végzettségemmel nem találok munkát, így jártam.

Az én tesóm is ilyen volt, csak fiúban. Nem akart tanulni, igaz dolgozott, de rengeteg galibát okozott. Anyukám nem tudta pénzelni, mert mi elég szegények voltunk, vagyunk, de pl. Ő sokszor megvámolta a kasszát. Aztán huszon valahány évesen megismerkedett egy lánnyal, (aki azóta már a felesége)és 180 fokos fordulat következett, csak lestem.

Talált egy jó munkahelyet, ahol folyamatos képzésben részesül, a mai napig. Házat vettek, amit egyedül újított fel. Bizony az én öcsém, aki otthon egy fűszálat sem tett keresztbe, szorgalmas, dolgos ember lett.

Úgy hogy van remény, ne add fel! :)

Kedves 4-es, ne haragudj, de én is iszonyat életképtelennek talállak, aki csak kifogásként használja a kezét arra, hogy miért kényelmesebb így élni.

Az, hogy "gyengébb" a kezed, szerintem semmilyen munkára nem kizáró ok, de mivel nagy a munkanélküliség, természetesen nem gondolom, hogy feltétlenül a te hibád, ha nem kaptál munkát. Az viszont, hogy otthagyod az egyetemet 2(!) év után, mert nem megy, aztán elmész egy OKJ-ra és máris eltartatnád magad a pasiddal, miközben lehet, hogy ugyanúgy nem lesz munkád - na, nálam ez már például gáz.

Igazság szerint még minimális dolgot nem tettél meg magadért az életben, mindig máshonnan várod a dolgok megoldását, mert az kényelmes.

ez esetben a legnagyobb hiba lenne neki akár csak egy forintot is adni; ne érts félre: ne azért ne adj, mert irigy vagy, hanem azért, mert így nem tanulja meg a dolgokat

a pénz nem a pénzfán terem, azért tenni kell, hogy legyen