Ismertek olyat, hogy két testvér hozzáállása a pénzhez teljesen különböző? Miben térnek el?

Nemcsak a nevelés/nem nevelés számít. Nem mindegy, hogy ki milyen társasághoz tartozott befolyásolhatóbb korszakában, milyen ingerek érték, és azok hogyan rakódtak le benne.

Én tudok bánni a pénzzel, kevesebből is elfogadható színvonalon tudok élni, testvérem a többet is hamarabb elszórja, hülyeségekre költ stb., még most sem áll meg a maga lábán.

Ikrek vagyunk, én lány, ő fiú.

Aha én ismerek.

Mindketten kaptak 18 évesen 3-3 milliót.

Az egyik gyüjtögetett és vett magának egy lakást 25 évesen, a másiknak meg már nincs meg az összeg. azt nem tudom mire ment el, de autója sincs, hobbija se, albiban él.

Sokkal többet számít az öröklödés, mint a nevelés.

Nálunk hárman vagyunk testvérek 2-2 év különbséggel. Gyerekkorunkban nem túl sok pénze volt a családnak, mert édesapám meghalt és édesanyám volt az egyedüli keresö.

Mindhárman ugyanannyi zsebpénzt kaptunk, nekem jóformán nem fogyott belöle, a nagy részét félretettem, és csak ha valami komolyabb dolgot szerettem volna, arra költöttem el, viszont semmire sem kértem, mindenre összegyüjtöttem.

Az idösebb testvérem ahogy megkapta a pénzt, egyböl megvett mindent, ami eszébe jutott (édesség, új, kb huszadik ceruza, stb), és 4-5 nap múlva nem volt semmennyi pénze sem.

A fiatalabbik meg ugyan nem szórta ennyire el, de igazán nem is figyelt rá, hogy mire érdemes kiadni és mire nem, neki hónap végén vagy még volt valami, vagy már elfogyott.

Ez annak ellenére volt így, hogy mindenkit ugyanúgy szoktattak, ugyanazt a példát láttuk, mégis mindenki teljesen máshogy állt a pénzhez - és ez a mai napig így van.

Nekem saját házam, autóm van kifizetve, a nagyobbik testvéremnek rengeteg adósága, annak ellenére, hogy 3-szor annyit keres, mint én, a fiatalabbiknak meg van egy lakása, meg még elég sok hitel rá.

A bátyámmal 8 év a különbség közöttünk. Én lány vagyok. Az anyagiakon kívül gyereknevelés terén is teljesen másképpen gondolkozunk.

Nekem a pénz eszköz. Eszköz arra, hogy éljünk, együnk, lakjunk. Önmagában nem érték a számomra, értékké akkor válik, amikor az elköltése által olyasmire váltom, amire szükségem van. Éppen ezért én is olyan ember vagyok, aki inkább élményekbe "fekteti" a pénzét, mint bankba. A gyerekeim mindent kipróbálnak, amihez kedvük van, játékok, ruhák, nyaralás, vidámpark, stb. ez nálunk mind természetes. Nem vagyunk gazdagok, de boldogan élünk, kihozzuk a legtöbbet abból, amink van.

A bátyám pont a másik véglet. Ô a "gazdasági gondolkodásmód" fontosságát hangsúlyozza a gyerekeinek, fél órás elôadást tart arról, hogy miért nem veheti meg a fia a 100 Ft-os gumilabdát az automatából, lomolni jár Budára, ezzel is "spórol", és a turiban vásárolt fiúruhákat még simán ráadja a lányára is...

Igaz, neki hitelmentes háza van, amit egyedül épített fel. Mi egy öreg vacakban élünk, és belebuktunk a lakáshitelünkbe. (Bár tény, hogy azt maximális spórolás mellett se tudtuk volna már fizetni. De éppen ezért nem is erôlködtünk.) Mégsem cserélnék vele. Semmit nem tudnal élvezni. A gyerekeinek nincs gyerekkora. Ôt idegesítik az anyagiak. Sokszor feszült. Mi élvezzük az életet. Ha 20 éves lesz a fia, már nem fog vele fagyizni menni...

Szóval igen. Mi nagyon mások vagyunk. Szerinte ô csinálja jól. Szerintem meg én.

Igen. Pl. itt vagyunk mi öcsémmel. De érdekes módon mi nem feltétlenül úgy térünk el, hogy az okos gyűjtögető meg a trehány pazarló.

Én gyorsabban költök el ugyanannyi pénzt, mint ő, ezt előre leszögezem, és tanulnom kell, hogy hogy osszam be. De emellett jóval tudatosabban vásárlok (jobb áron, értelmesebb dolgokat) és én szeretek másoknak vásárolni, és nem utolsó sorban nem szeretek anyagi segítséget kérni senkitől. Ezzel szemben az öcsém tipikus élősködő parazita alkat, aki úgy is, hogy jóval több pénze van, mindig mástól kér kölcsön, amit nem ad meg, a nem létszükségleti dolgokat anyukámmal fizetteti ki. Ami pénzt meg elkölt, azt fölösleges hülyeségekre... másokra meg nem költ, ünnepekre is max. 500 Ft/fő, és a lehető leggagyibb cuccok, amit ünnep előtt egy nappal veszeget össze, hacsak nem próbál meg vmit saját kezűleg tákolni, mert annyira fukar... még akkor is, ha arra az adott dologra a másiknak nincs szüksége (pl. nekem előszeretettel ad másolt CD-ket, amikor tudja, hogy én az eredetiket szeretem, és van annyi eszem, hogy én is le tudom másolni/tölteni magamnak a CD-t).

24/l és 23/f.