Nálatok is máshogy van "nevelve" a fiútestvéretek mint ti?

Nálunk pont fordítva van. A 10 évvel fiatalabb (14 éves) húgomnak minden meg van engedve. Most a nyári szünetben éjfél után/hajnalban ért haza mindig a haverjaitól, minden héten ott aludt legalább egyszer a kis barátjánál, és ő is nálunk. Ha anno én 10 perccel tovább maradtam a szomszéd srácnál, üvöltve jött értem anyu... Ja és az ottalvásra visszatérve: még az én torkom lett kettéharapva, mikor viccelődve odaszóltam, hogy gumit használnak-e. Megkaptam, hogy hogy lehetek ilyen bunkó paraszt (szó szerint), az ő kislánya ártatlan, és az is lesz még egy jó ideig. (ha-ha)

Na szóval se a házban, se az udvaron nem segít semmit. Utoljára kb 1,5 éve fogott seprűt, a szobája tiszta kupi, van, hogy én porszívózok fel nála. Sőt, a barátnőm sokkal többet tett-vett, segített itt nálunk az elmúlt 2,5 évben, mint húgom. A jegyei borzalmasak, belesz*rik a suliba, de ebbe se szóljak bele, ne is zaklassam a "kislányt", majd nevelem a saját gyerekem, ahogy akarom - anyám szavaival élve.

Tehát kuss a nevem, de azért az jó, hogy rendezett a porta... Úgyhogy most megy a lakáskeresés a barátnőmmel, én itt, így nem vagyok hajlandó tovább élni.

Nálunk abban voltak (vannak?) különbségek, hogy lányként jobban féltettek, "óvatosabban" fogadták az iskolás barátokat, később a fiúk terén pedig elég abszurd "elvárások" voltak.

Példa: 11-esként barátnős dvd-zős szilveszter éjfélt követően értemjött Apum :D

17 éves lehettem, 8-kor már hívogattak, amikor épp elsőre randiztam "álmaim pasijával".

Majd 20 évesen, a friss párommal és barátaival voltam szülinapi "iszogatáson", ahová értem jöttek 10-re (akkor lett volna kábé az utolsó busz is, ott pedig még nem aludtam nála).

Azóta persze lazult a dolog, sőt, azóta már nem is élek otthon.

Öcsémet viszont szinte rögtön elengedték barátnőjéhez, és barátnőjét is odaengedték hozzánk aludni (17 évesen - persze ez az ő szüleire vonatkozik). Hamarabb és több időre engedték el a barátaival is, illetve kocsmázni stb.

De sokkal-sokkal lazábban fogták nála a gyeplőt, mindenben! Nekem ehhez képest vért kellett pisilni iskolában, teljesíteni különórán, és topon lenni mindig, ha szükség volt rám bármiben!

Egyébként 4 év van köztünk: ő 22, én 26

7-es vagyok!

8-asnak: igen, igazat adok. Valószínűleg - sőt tuti - ez is nagyban benne van a pakliban, hogy elsőszülött vagyok. Több mindenben megmutatkozott ez, és a "lánysággal" karöltve pedig hatványozottan éreztem ezt a "megkülönböztetést", szigort - ellenben öcsémmel.