Miért bocsájtanék meg a tesómnak, ha folyton csak rosszat tett nekem?

Nem akarok belefolyni részleteibe, de a megbocsátás lényegét fontos, hogy helyesen lásd.

Megbocsátásra elsősorban Neked van szükséged.

Pszichológusok és vallás is bizonyítani tudja, hogy a megbocsátatlansággal olyan terhet veszel magadra, olyan keserűséget, rossz érzéseket, esetleg bosszúállást, neheztelést, dühöt...stb., amelyek évek hosszú során, cipelése folytán rámennek az érzelmeidre, torzítják a kapcsolataidat, majd végső soron nem csak lelki, hanem fizikális betegségek okozója is lehet a megbocsátatlanság.

Mégegyszer röviden: magadnak okozod a legnagyobb kárt azzal, ha nem bocsátasz meg.

Sokszor jó egy új, tiszta lapot adni valakinek, mert ezzel számára lehetőséget adsz, hogy új viszonyulással legyen feléd.

Másik szempontból pedig nagy igazság, hogy vannak emberek, akiknek ugyan meg kell bocsássunk önvédelemből, de nem szabad szorosabb kapcsolatot tartani velük.

Fontold azért meg amit írtam, mert úgy hiszem, segítségedre lenne, mielőtt lesöpröd magadról és megindoklod miért ne tedd. :D

Egyetértek a kettes számú válaszadóval.

Kérdező: nincs "de".

A megbocsátás - j nélkül! - elsősorban neked számít, mert szabaddá tesz. Ha valakinek meg tudsz bocsátani, az nem azt jelenti, hogy "keblemre magyar!", hanem azt, hogy lélekben semmiféle negatív kötésed nem lesz hozzá. A gyűlölködik, amki irigykedik, aki tele van fájdalommal valaki irént, az mindig annak a foglya marad lélekben, akiT gyűlöl.

A gyűlölet erősebb kötés, mint a szeretet: a szeretet elenged, megbocsát, tolerál - a gyűlölet megfojt, elsorvaszt és elpusztít.

A tetsvérgyűlölet mindig a szülő bűne, leginkább a kedves mamáké szokott lenni. Úgyhogy így nézz rá legközelebb a tesóra.

Ja még egy: a megbocsátás nem itt és most történik, nem puszta elhatározás kérdése, hanem egy hosszú lelki (többek között gyász-) folyamat vége.