Általában miért a családtagjaink, testvéreinkben kell a legjobban csalódni? Miért ők tesznek be leginkább?

Nem értem,szívemből szeretem az embereket,és nyitott vagyok és szeretetteljes a családomról nem beszélve,mindig ott adok és úgy segítek ahogy tudok,de mégis kibeszélnek,a szemembe vágják a véleményüket meggondolatlanul vagy szándékosan olyanról amiről közvetlenül nem tehetek megbántanak és egymás szavába vágva úgy érzik ők most megmondták a magukét úgy hogy meg sem vizsgálják a másik oldalát a dolgoknak segítség és beszélgetés helyett nem becsülnek nem néznek fel rám azt nézik mi az ami nem kerek nekik pedig nem adtam rá okot úgy érzem jöttem azzal hogy ha nem vagy más cipőjébe miért mondasz véleményt és hasonlókkal ,majd azt mondtam hogy én nekem is megvan a véleményem csak én nem bántom meg vele a másikat....a konkrét szitu érdekel leírhatom csak nem akartam sokat írni....ha jól tettem miért én érem magam mégis rosszul? mit lehet tenni ez ellen?miért nem veszik észre magukat?miért nem kérnek bocsánatot?tényleg meg kell sértsem jobban őket ahhoz hogy észrevegyék én is ember vagyok és fáj amit mondanak,de persze akkor jön hogy a béke kedvééért maradj csendben...nem veszem fel csak folyton elnyomva és kiszolgáltatva érzem magam emiatt ahogy kiteszem a lábam otthonról már jön is kibeszélés valami tanácsot tudtok adni?Köszönöm