Hogyan reagáljam le a nővérem viselkedését?

Tudjátok hosszú história ez, én nem is akarok bűnbakot keresni, de lelkileg nem tudok megnyugodni, ha nem hallok valami ésszerű módszert arra, hogyan dolgozzam fel ezt az egészet.

A helyzet az, hogy mi öten vagyunk testvérek, 2 bátyám egy nővérem és egy hugom van. A mi családunk (apánk nem volt) anyám alkoholizálása miatt nagyon nagyon nehéz helyzetben élt, a legszűkösebb körülmények közt nőttem fel. Mivel a tesók sem voltak nevelve - ugyebár hogy is nevelhetne egy gyereket is egy alkesz - eléggé elzüllöttek, a legidősebb bátyám 18 évesen lépett le és azóta sajnos nem hallottunk felőle, a kisebbik is ugyanekkor jött el otthonról és a börtönben kötött ki pár évvel később. Mi lányok tűntünk még a legnormálisabbnak akkor is amikor a nővérem akivel addig egymást támogattuk a nehéz időkben, fogta magát és ugyanúgy lelépett mint mindenki. Én egyedül maradtam 16 évesen a kishugommal meg egy munkanélküli alkesz anyával...

A suli mellett dolgoztam amit csak lehetett hogy egyáltalán enni tudjunk de már kimerültem és a sulira sem tudtam rebdesen figyelni, a huginak is normális életet akartam teremteni ( ez NEKEM kötelességem úgyérzem) hát kaptam egy lehetőséget 18 éves koromban amiből szépen ki tudtam egyenlíteni az életszínvonalunkat a semmiből a normálisra... Tudom hogy most gyűlölködni fogtok, a kultúrált keretek között folyó prostitúciót választottam. Nem részletezem nem leányálom, de sikerült a hugom anyja helyett anyjának lenni és most sokkal normálisabb életünk van ha lehet ezt mondani, mint korábban.

A nővéremmel néha néha beszéltem ( testvérek vagyunk akkor is ha otthagyott nyakig a trutyiban) természetesen nem mondtam el neki hogy mi van de azért észrevette hogy jobban megy, ha lehet így mondani puncsolt is rendesen.... Egészen addig amíg a volt barátom akivel 3 évig voltam együtt puszta szemétségből elárulta neki hogy mit csinálok. Én nem tudom honnan tudta meg, gondolom ő is ezt az egyetlen lehetőséget látta, de elmondta neki.

A nővérem elhordott mindenféle undorító mocsok ribizlinek, nem is beszéltünk hónapokig, amikoris rámírt az egyik régi közös ismerősünk, hogy tudja hogy mit dolgozom, de már régen is tudta hogy mit fogok csinálni majd, hiszen a nővérem is pont ugyanebbôl tengette a napjait régen( mostmár elvileg nem) amikor lelépett.

Hogy álljak ezek után hozzá? Bocs hogy hosszú!