Hogyan reagáljam le a nővérem viselkedését?

Akár hiszitek akár nem nekem nagyon is sokat jelent, hogy meghallgattok, és nem lekezelő módon konstatáltátok a foglalkozásomat!:) természetesen nagyon szeretném befejezni és tanulni még egy kicsit, de azthiszem addig nem tudom megoldani ezt a dolgot egyedül, amíg a hugi sulija be nem fejeződik. Természetesen ezt egyáltalán nem panaszkodásként írtam, mert én büszke vagyok arra hogy belőle még akármi is lehet, egyenlőre állatorvos szeretne lenni, és akármennyit változzon is az ízlése, én szeretném ha teljesíthetné az álmait! ( ha már nekünk nem volt meg a lehetőségünk.)

A nővérem kérdésében is igazatok van szerintem, és az a helyzet hogy ha akarnék sem tudnék segíteni neki, mert a ,,jobban megy" nem teljesen egyenlő a ,, semmi anyagi gondom nincsen-nel"

Bánt hogy ő sem mozdította felénk úgymod a füle botját sem, hiába éheztünk vagy fáztunk ( képletesen szólva) természetesen ha ezen múlna én nem tagadnám meg tőle azt hogy legyen étele meg zug a feje fölött de pénzt azt biztos nem juttatnék neki. Nem szemétségből, de én azt nem rá fordítanám, hanem inkább spórolok, mert ki tudja mit hoz a holnap. Lehet igazatok van és meg kellene kérdeznem nem tudna e beszállni egy tolltartó vagy egy pár füzet erejéig a költségekbe... Valahogy úgy érzem maximum rámcsapná a telefont hogy neki sem kolbászból van a kerítés....

Mégegyszer köszi, hogy meghallgattatok, el sem hinnétek mennyire jólesik. Nekem nincs senkim, és senkivel sem tudom megbeszélni a gondokat, bajokat, de még az örömöt sem , igaz megszoktam már, de néha azért jólesik ez, mint minden ember számára. Meg hát csak nem egy gyereknek fogom elmondani hogy mit miért teszek, hogy szegényt terheljem , így is eléggé igyekszik hogy alkalmazkodjon a körülményeihez. Nagyon aranyos kislány, jobb testvért nem is kívánhatna az ember, és nekem ez mindennél többet ér :)

Őszintén remélem hogy sikerült túllépned a dolgon, és ha mással nem is de tapasztalattal kicsit gazdagabb lettél!:) szerintem egy nővérnek az a dolga hogy segítse a kisebb testvérét főleg ha csak ketten maradnak egymásnak, és becsülendő, hogy a tesód segített neked tovább élni az életed! Remélem a nehézségek közepette továbbra is sikerül kitartanotok, kívánom hogy sokáig szeressétek még és vigyázzatok egymásra!:)

Sajnos az én tesóm nem volt ilyen és igazat adok abban, hogy szégyenlheti magát azért amit tett vagy nem tett! Én mindenesetre azon vagyok hogy megmutassuk neki hogy MI lehet hogy csak ketten de IGAZI család vagyunk, akik számíthatnak egymásra! A kicsilányt is megedzette az élet, nagyon komoly is tud lenni szegényem főleg mivel ő is nagyon jól emlékszik miket kellett és kell kiállnunk amíg a tesónk szinte ,, dubai"ozott, de olyan édes mindig engem vigasztalgat hogy de ugye mi akkoris szeretni fogjuk egymást ha majd nagyok leszünk meg ilyenek, és hogy ő a nővérünktől nem is akarna egy puszit sem mert szerinte ha szerette volna akkor eljött volna hozzánk karácsonykor mert az a szeretet ünnepe. És mivel a karácsonyt mindig kettecskén töltjük szerinte csak mi szerethetjük igazán egymást. És tudjátok ez a gyermeki ártatlanság az, amit meg akarok védeni a bajoktól, mert bizony ez volt az ami a reményt adta és átsegített a bajokon. Ezért nem szabad feladni soha, még ha mostoha is az összes körülmény, és ez az a csoda amit a nővérem soha nem fog megtapasztalni! Máris nagyon sok mindent vesztett az élettől; ha lehet mondani mindent.