A párom munka után elmegy az apjához, öccséjékhez, bátyjáékhoz és majd csak este kilenc fele jön haza. Anyám szerinte jól teszi minek ülne otthon. Az a baj, hogy engem nem visz. Szerintetek szóljak neki, hogy ne csavarogjon?

Írja itt pár ember a hülyeségeit, hogy miért ne menjen, meg ne szabja meg az életterét.Azért kíváncsi lennék ezeknek az embereknek a családi életére,főleg ha a párjuk minden este 9kor menne haza.

Itt nem az a gond hogy megy a családhoz, hanem, hogy alig van otthon.

Igen, szóljál. Ha összeházasodtatok, akkor az első te vagy neki, nem más. Ez nem azt jelenti, hogy ne menjen el sehova - az enyém edzésre jár hetente kétszer is -, hanem azt, hogy ne menjen ÖRÖKKÉ máshova.

A kedves édesanyukád is, meg a párod is téved.

Ők nem összetartó család, hanem úgynevezett patológiásan egymásba kapaszkodó-folyó, tapadó család. Nem engedik leválni a férjedet és önállósodni. Ha csak símán összetartó család volnának, akkor nem lógna örökké a nyakukon, ők sem követenék meg, hogy munka után azonnal hozzjuk menjen, ÉS sokszor vinne magával téged is, vagy megkérne, hogy menj át hozzájuk vele.

Én azt mondom, ha még nincs gyereked, akkor most gondold meg azt, hogy kivel is akarsz te élni. Én elválnék a helyedben, nagyon gyorsan.

Persze, ne hagyd ott...csak ne panaszkodj?

Ha így éltek, minek párkapcsolatban lenni...már ha ezt annak lehet nevezni egyáltalán. Vagy szerinted egy pá vagytok? Nekem inkább annak tűnik, hogy te csak a szállás adója vagy!

Néhányan eléggé félre értik azt ami igazából a kérdező legnagyobb problémája. Valószínűleg, ha heti 3x maradna ki este 9.-ig akkor a kérdezőnek se lenne semmi baja vele, így engem sem zavarna. De a legnagyobb probléma itt hogy minden egyes napot a kérdező párja a szüleinél tölti, és csak aludni jár haza. Aki szerint ez egy jól működő kapcsolatban normális az szerintem alapból nem normális.

Hogy mit tennék?

Nem támadnám le, hanem szépen finoman leültetném vele megbeszélni, hogy én nagyon szeretem őt, és hogy szeretnék vele minden percet eltölteni, de megértem, hogy a családja is fontos neki, és velük is szeretne időt tölteni, de én hiányolom őt itthonról és jó lenne, ha lennék annyira fontos neki, hogy rám is szakítana időt, csinálhatnánk közös programokat, vagy csak szimplán itthon összebújhatnánk dvd-zni, esetleg együtt főzni, de ha ennyire unja a társaságomat, és ennyire nem vagyok fontos neki, hogy csak este van rám szüksége, akkor ez a kapcsolat így nem fog működni.

Nah én ezt tenném. Burkoltan választás elé állítottad, amit a pasik úgy sem fognak kivenni ebből a beszélgetésből, mert nincs annyi eszük. Ha a válasz az lenne, hogy oké, változtatok ezen, és csak heti 2x megyek anyámékhoz, akkor adnék neki egy kis időt, hogy hogy működik ez a dolog, ha pedig egyből elutasítás lenne, meg felháborodás, veszekedés, akkor elgondolkodnék azon még is vele szeretném-e leélni az életemet, és ha a válaszom nem, akkor egyből pakolnék is össze.