Legyek én a húgom anyja?

drága édesanyátok, ha szabad csúnyán fogalmaznom lusta, és konfliktuskerülő. de elég durva szinten.

nem, nem a te feladatod nevelni a húgodat, nem neked kéne őt felvilágosítani, nem a te dolgod, h bármit megtilts neki.

ha már valaki gyereket szül, akkor vállalja be az ezzel járó bosszúságokat, kínos szitukat, ne csak kitegye a falra a kölyök képét, h na, ő az én okos kislányom/kisfiam.

már most látszik, h anyud nem foglalkozik eleget a húgoddal, hiszen olyan dolgokat tesz, amit jobb nevelés mellett nem igazán merészelne tenni egy tini.

max akkor illik ilyet kérni, ha az anya már minden lehetségeset megpróbált, de a gyereke mégsem hallgat rá. olyankor egy korban kicsit közelebb álló tud neki hasznos tanácsokat adni, miközben referenciaszemély marad a tini számára.

Ha alszol hét órát, az már jó :) Én még annyit sem:)

Komolyra fordítva:ha hallgat rád a húgod, szakíts rá időt, szüksége van rád!

Beszélj a mamával, olyankor küldje hozzád a hugit, amikor te otthon a házimunkát végzed: egyrészt közben tudtok beszélgetni és nem vesz el plusz időt, másrészt be tudod fogni a főzbe, mosásba, amit szintén megtanulhat közben tőled. (Így idővel már hathatós segítséged is lesz!) :))

Ilyen "két legyet egy csapásra" módszert próbálj meg, hogy miközben bevonod bizonyos mértékig a vacsi-főzés-sütés rejtelmeibe, közben tudtok beszélni az épp aktuális témákról: szerelemről, a dohányzás ártalmairól, stb. stb.

Inkább érezze azt, hogy a barátnőjével beszélget, mint a nevelővel. Kerüld, hogy kioktatásnak vegye amit mondol neki, inkább csak tanácsként, vagy a "sok közül egy véleményként" vegye tőled amit mondol neki, de kérd, hogy gondolkodjon el róla, fontolja meg.

Érezze, hogy benned bízhat, veled megbeszélheti az őt foglalkoztató problémáit.