Miért viselkedik így egy anya?
Gimnazista korom óta édesanyám elkezdett gyűlölni. (Hogy miért, nem tudom, nem ártottam neki sohasem.) Mindig jó tanuló voltam. Sosem támogatott abban az elképzelésben, hogy felvegyenek egyetemre, vagy akár gimnáziumba. (Az egyetemről szeretett volna lebeszélni.) Ez elég ellentmondásos, ugyanis pl. általános iskolában ha 4-esnél rosszabb jegyet kaptam, agyonvert. Gimnáziumi tanulmányaim alatt sohasem kérdezte meg hogy állok a tanulással vagy hogyan sikerültek a vizsgáim. Ha bármit boldogan elújságoltam neki - pl. ha egy jó jegyet kaptam, aminek nagyon örültem - a reakciója az volt, hogy magánügy/kit érdekel?/ki kérdezett?. Ha én kértem pár száz forint zsebpénzt a napra, azt mondta, hogy nincs. Ha a nálam négy évvel fiatalabb öcsém kért, abban az esetben volt. (Akár 1000 forint is.) Ballagásomkor nem volt hajlandó közös fotót készíttetni velem, csakis kizárólag az öcsémmel. Ha mesélek neki a terveimről, mindig azt hajtogatja, hogy nem lesz belőle semmi, mert semmirevaló vagyok. Régebben arra gondoltam, azért lehet ez az ellenszenv, mert nagyon ritkán segítettem neki a házimunkában (lekötött a tanulás). Ezután elhatároztam, hogy megpróbálok segíteni neki mindenben, amire az volt a reakciója, hogy takarodjak el inkább, ne rendezkedjek. Ha nem úgy jönnek össze a dolgaim, ahogyan azt elterveztem, kinevet, és azt mondja, hogy ez vagyok én. Ha édesanyám és öcsém elmennek vásárolni, az öcsémnek vásárolt cuccokat hazajövet eldugdossák, hogy ne lássam.
Az öcsémről tudniillik évet ismételt középiskolában, a tanárai alig bírják átrugdosni, édesanyám nyalni jár a tanárainak. Sokat csavarog, alkoholizál, drogozik, átveri a szüleinket. Mégis ő édesanyám és a család kedvence, mindent megkap kénye-kedve szerint. Ha felmerül a "majd ha egyszer lesz gyerekem" téma, azt hajtogatja, hogy meg ne próbáljak gyereket szülni, mert a falhoz vágja/megfojtja/beledobja az emésztőgödörbe. Kislányként megviselt érzelmileg ez a fajta viszonyulás, most már annyira nem, inkább átalakult közönnyé. Sokszor elgondolkozom azon, ha egyszer sikerül a saját utamra lépni az életben, soha többé nem szeretném látni. Nem is hinném, hogy kíváncsi lenne rám, másrészt ott lesz neki az imádott fia.
Mi lehet ennek az ellenszenvnek, gyűlöletnek az oka? Mit tennétek a helyemben? Mit tanácsoltok, hogyan kezeljem?
(Öcsémet nem hibáztatom semmiért. A hibáit, a rossz útra való térését az édesanyjának köszönheti.)
20/L
válasza:
válasza:Elképesztő, nem is találok rá szavakat...
Döbbenetes, hogy ilyen emberek is itt élnek köztünk.
Szerintem az egész abból ered, hogy anyukád nem elég értelmes ember, érzelmi intelligenciája is alacsony, valószínűleg ilyennek született eleve, és a környezete sem segítette, hogy több legyen, mint ami most. Így tehát megmaradt egy alacsony, primitív szinten.
válasza: válasza: válasza: válasza:Közös az apátok az öcséddel?
Vajon kívánt gyerek voltál?
Esetleg miattad házasodtak össze a szüleid?
Ez persze nem mentség, anyád undorítóan viselkedik.
válasza:Hmm..hasonló a sorsunk, hasonlóak anyáink is kérdező.
Érdekes, engem is gimis korom körül kezdett igazán gyúlölni,na nem ,mintha kisebb koromba odalett volna értem.Gondolom babakoromban még igen,de aztán ahogy bontakozott az egyéniségem,úgy nőtt benne az ellenállás irányomban.Mérgező és beteg környezetben nevelkedtem, egy elmebeteg anya társaságában.Nálunk is az öcsém volt a kedvenc,a minden, de kinyílt a testvérem szeme és szerencsére imád is engem,ezért a mi kapcsoltunk nem sérült anyám miatt.megértelek.
Én arra a következtetésre jutottam,hogy anyám irigyel,irigyli a tanulmányaimat,a sikereimet, a külsőmet, egyszóval..olyan gyereket akart,amilyen hasonló önmagához plusz könnyen hajlítható.Hát nem ilyen vagyok.
Másrészt elmebeteg ,elképesztően alacsony EQ-val és IQ-val...én minimalizáltam vele a kapcsolatot és a 3 éves kisfiammal NEM LEHET kettesben, max akkor, ha én vagy az apja ott vagyunk.Ez íratlan szabály.
Örülök és tisztellek,hogy közönnyé alakult át az értetlenséget de nagyon vigyázz,hogy terhesség alatt,szülés után és mint anyát ,ne bántsanak ezek a dolgok ezért javaslom,hogy olvasd el Susan Howard :Mérgező szülők című könyvét (le lehet tölteni) ,illetve keress fel egy pszichiátert.
Ja, és ne felejtsd el,hogy amik veled történtek,azok NEM A TE HIBÁD !!!!
Sok sikert, boldog életet kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!