Nagyobb testvérek! Hogyan éltétek meg, hogy a tesótok kezd felnőni?

Nem bántani akarlak, de valahol a te hibád is. Én itthon mindig azt láttam, hogy a családban senki nem szív egy szállal se, apám is lerakta nagyon pici koromban, mert majdnem ráment az egészsége. Nem tiltottak soha igazáőból, csak ismertem a véleményük, tudják, hogy próbáltam, azt is, hogy megmaradt az "életben egyszer ez belefér" kategóriába. Ha megkérdezték volna, lányom mire kell ez, miért jó neked, nem tudtam volna mit mondani. A megnyugtatósdi is baromság, nem a cigi nyugtat, hanem először a placebo, aztán később, hogy a nikotinhiányt csillapítja.

Az lenne a legjobb példa, ha a hugod elé állnál, hogy nézd Mari/Ági/Bea igazad van, undorító szokás. Ez volt az utolsó szálam. Inkább menjünk el vásárolni, nyaralni, cukrászdába ebből a pénzből. Vagy gyere, igyunk meg együtt valami könnyű koktélt, hogy lássa, bízhat benned. Erősítsd azt is, hogy neki is "szabad" élni, nem csak te tehetted meg, de tanuljon a te hibáidból is. Megnyugtatlak előre, úgyis fogja egyszser a sárga földig inni magát, ha nem valami szendeszűz baráti köre van, de ha tényleg a jót mutatod neki, nagyobb eséllyel hallgat rád, hogy valóban nagy hülyeséget ne kövessen el.