Tényleg szemét kijelentés volt? Érzéketlen volnék?
Tesóimmal beszélgettünk (én 22 ők 26-28 évesek) és a nagyinkra terelődött a szó.
Ő már 86 éves, rákos (több áttéttel), cukorbeteg, koleszterines, a szíve sem jó, alig bír enni, itthon kap vitaminos infúziót, marok gyógyszert szed reggel-délben-este.
Én kijelentettem, hogy a mamának az lenne a legjobb, ha éjjel agyvérzést, vagy szívrohamot kapna álmában és szép csendben meghalna. Amúgy ő is gyakran sír (főleg ha "baleset" éri a szobavécére menet) hogy már igazán vége lehetne, de még éhenhalni se tud a hülye infúziók miatt.
A kijelentésem után a tesóim szinte nekem jöttek, hogy milyen szar-szemét vagyok, meg minden. De én úgy látom, hogy ennél már jobban nem is lesz, ez az élet pedig maga a szenvedés.
válasza:
válasza: válasza:A dologban van valamennyi igazságod, DE azért ezt nem kéne csak így kimondani.
Gondolj bele, csak így szívinfarktust vagy agyvérzést kívánni valakinek, akit szeretsz?
Az se mindegy, milyen hangsúllyal hangzott el a mondat... Ezt is többféleképp lehetne mondani.
Kedves utolsó!
Igen szeretm őt, és azért kívánom. Aféle nyílt titok a családban, hogy jobban már nem lesz.
Iszonyú látni, ahogy próbálja lenyelni a levest, de nem bírja. Szenved, szédül, és rosszul van egész nap. Minden este úgy fekszik le, hogyha azt mondja neki valaki, hogy szép álmokat, akkor azt válaszolja: inkább örök álmot.
Én emlékszem a virágkorára a magas erős és csinos nagyimra, aki csak úgy suhant végig az ágyon, akinek a szeme ragyogott.
Most ül a szobájában, az ablaknál és néz ki egész nap. Alig hall, nem mer lemenni hét lépcsőfokon.
Volt hogy egy hétig nem jött ki a szobájából. Nem bírt.
válasza: válasza:Szerintem épphogy te vagy a legérzékenyebb és legőszintébb köztük. Te a mamádnak akarsz jót. Neki pedig az lenne a legjobb, ha nem szenvedne. A tesóid szerintem ugyanúgy nem bírják, hogy szenved, csakhát még mindig tabu valakinek a halálát kívánni még a lehető lgjobb szándékkal is.
Nálunk tesómmal ez sosem volt gond, kb ugyanígy volt a mi mamánk is. Mi is úgy gondolkodtunk, mint te.
válasza: válasza:Ez bizony nagyon érzéketlen kijelentés volt.
Mondtad volna inkább azt, hogy bárcsak aludna el álmában, amikor nem tud magáról. De nem így, hogy szívroham, agyvérzés, mert ezek fájdalomal, halálfélelemmel járnak, hiszen magánál van az illető.
válasza:Szia!
Egyáltalán nem volt az. Az én nagyim áprilisban halt meg, egy hónapnyi kórházi szenvedés után. Sajnos hosszú ideje cukorbeteg volt, ami megtámadta a veséjét, és a vesebetegsége egy márciusi napon megtámadta a szívét is. Szívelégtelenséggel került kórházba, pontosan egy hónapot "élt" még ezután. Nem tudott felkelni, pelenkázták, szívószállal itta a vizet, de volt, hogy ahhoz sem volt ereje, hogy a szívószálat szívja, a hátát fájlalta, meg a lábait, aludni sem tudott a fájdalomtól, nem tudott enni, nem kívánt már semmit.
Az egész családom, beleértve a 83 éves férjét, mind azon a véleményen volt, hogy jobb lenne neki, ha elaludna. 18- án pont éjfélkor meghalt. Múlt héten temettük. Mindenki tudja, hogy már jobb neki. Nem szenved többé.
válasza:Azon gondolkozzatok el, hogy ha annyira érzékeny, empatikus kijelentés volt ez, akkor kimondanátok-e az érintett előtt is?
A nagyid előtt képes lennél közölni ugyanezt?
Ha valóban nincs benne semmi rossz, akkor nyilván a szemébe is mondanád.
Nos?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!