Tehetek talán valamit? Vagy tűrjem? Elvesztettem a testvérem...

Hosszú lesz...

Szóval nem halt meg a tesóm, meg semmi, de elvesztettem.

Nagyon nagy a korkülönbség köztünk, én 16,ő 31 éves, lányok vagyunk és csak féltestvérek. Anyai oldalról, tesóm apa nélkül nőtt fel, de az én apukámat úgy szereti, mintha az ő apja lenne.

Konkrétan mindketten egykeként növünk fel, mert ő már majdnem felnőtt volt, mikor én születtem, és nem sokkal később elköltözött kollégiumba.

Mostmár szinte mindig külföldön van, átlagosan félévente 2x pár hétre látom, de van, hogy huzamosabb ideig itthon van. Nincs fix lakhelye, még tanul, Erasmus utakon van, folyton albérletet vesz ki valahol.

Pár éve elég durván megváltozott.

Régen mindig együtt ültünk a kanapén, tvztünk, társasoztunk, beszélgettünk, közös programokra mentünk, mint egy normális család.

Most ha kérdezek valamit, akkor nem/igen/jó a válasz, nem beszélget, mindent az instagramjáról tudunk meg, a nézőinek azt is kiteszi, hogy mit eszik, meg hogy percre pontosan mennyit aludt, nekünk semmit sem mesél el. Bezárkózik a szobájába, néha kijön és eszik-iszik, de nem szól semmit, ránk se néz, olyan, mint egy szellem. Folyamatosan tiktokozik, nagyon súlyosan telefonfüggő. Ha néz (egyedül!!!) egy sorozatot, akkor is telefonozik és nem is figyeli. Rettenetesen sokat dolgozik (online), még hétvégén is. Ha mondom, hogy menjünk el sétálni a kutyával, akár csak kettesben, nagyon ritka eset, hogy jön, de akkor is vagy csöndben jön mellettem, vagy telefonozik. A kutyát sem akarja fogni. Vagy azt mondja, hogy egyedül menne. De akkor sem viszi a kutyát, pedig nagyon szereti. Teljesen antiszociális lett.

Mostanában nem bírja elviselni, hogyha nincs órára pontosan megtervezve a napja.

Ma például azon idegesítettem fel magam, hogy szüleim elmentek itthonról, megkértek, hogy díszítsük fel a fát, legalább közös tesós program (nemsokára fél évig egyáltalán nem látjuk egymást) mondtam neki, hogy jöjjön, erre annyit mondott, hogy nem, mert ő nem tud csak úgy ilyen spontán dolgokat csinálni. Egész végig bedugott füllel görgette a tiktokot. Én meg egyedül díszítettem fel a fát, de tudni kell, hogy nagyon nagy a fa, létra kell hozzá, sok a dísz, én meg alacsony vagyok, és nagyon nehéz volt. Takarítani is nekem kellett, díszíteni a házat, meg sütni.

Majd egyszer talán rájön, hogy ezeket a közös pillanatokat soha nem fogja a tiktok visszahozni.

Tehát teljesen el van zárkózva, nem olyan, mint amilyen kb 3 éve volt. És egyre rosszabbodik a helyzet. Soha nem vesztünk össze vele, nem bántotta semmi, sikeres és boldog, nem depressziós.

Mi történik vele? Tehetek valamit vajon? Nem akarom teljesen elveszíteni őt.