Ilyen nővérrel szerintetek folytassam a kapcsolatot, vagy ne?

20 éves vagyok, nővérem 38. Azt tudni kell, hogy borzalmas anyánk volt, egy beteg nő, semennyivel se volt különb mint egy alkesz, vagy mint egy drogos. Apukánk más, amíg ő(k) időben elkerültek az apjukhoz, az én apám le se szart, így vele kellett felnőni.

Jelenleg 20 vagyok, felköltöztem Budapestre, itt élek, van egzisztenciám. Nővérem is feljött ide. Nővérem, amikor 15-16 éves voltam, befogadott, de csak 3 hétre. Ez azért volt, hiszen anyám olyan dolgot megtett velem, ami a gyermekvédelemhez került, és felkeresték az összes hozzátartozomat, hogy ki tudna vállalni, hiszen az anya valalhatatlan. ebből az lett, hogy nővérem befogadott, mivel anyám nem nevelt, nem tanított semmire, nagyon visszahúzódó, tisztelettudó, félénk, nem bőbészedű gyerek voltam. Nem tudtam beágyazni, nem tudtam cipőt kötni, kb semmim se volt, szinte minden ruhám szakadt volt, vagy lyukas... Elhiszem, hogy nővéremnek ez teher volt, de elkezdett emiatt akkor csúfolni, én meg akkor inkább hazamentem anyához, hiszen annyira szidott hogy nem maradhattam ott... Ő ezt megtudta, hiszen a nővérem annyira utálja anyát, hogy letagadja, állandóan szidja stb. egyik napról a másikra kirakott. :D

5 hónapja ismét felkeresett, nem foglalkozott velem a fennmaradó időben. Amikor felkeresett rögtön 4 üzenet után a tárgyra tért, hogy mivel nem tartom anyával a kapcsolatot, így biztos nem vagyok a befolyása alatt, és változtam, meg hogy a többi a testvér letiltotta őt, és nincs más rokon a fővárosban, így nyitott felém. Ez annyira felhúzott, hogy elmondtam neki, hogy szerintem nagyon gáz, hogy egy 15 éves kiszolgáltatott gyerekkel, hogy bánt, és ha nem fogad be, simán elvárható lett volna, hogy időnként megkérdezze, hogy mivan velem, nem random felkeresni, elővenni. Egy beteg nővel éltem együtt, és kb senki sem segített, abban sem, hogy elmeséljem, miket élek át.. rengeteg öngyilkos gondolatom volt már 13-14 évesen.

Ezt kimagyarázta..

Időközben annyi volt vele, hogy néha felmentünk csinált kaját, és amíg nála voltam vagy a kutyájáról beszélt vagy anyát szidta, és szerinte mindenki hülye, csak ő nem. Gyereke az nincs mert leszbikus, amivel nincs baj, de szerinte én meleg vagyok mert nincs barátnőm.

Letiltottam augusztus végén hiszen az volt, hogy nála főztem. Én vettem a hozzávalókat stb, ő barátnőjével dumcsizott benn, és alig szólt hozzám. Kb ki lettem tessékelve egyik percről a másikra (úgy volt hogy együtt főzzük meg a kaját) , lementek kutyát sétáltatni, mentem velük egy pontig. Barátnője elkezdett felém nyitni, valamit mondani, erre a nővérem nagyon bunkó lerázó stílusban elköszönt tőlem ekkor. Kb pár órával később bunkó stílusban megkérdezi, hogy miért nem hagytam nála kaját, aztán szemébe olvastam, hogy nagyképű velem, gáz, és azt is, hogy amikor gyerek voltam le se szart, egy szar ember, és csak arra használ most hogy anyát szidja, és azt is, hogy semmivel sem különb, letiltottam.

Pszichológusom arra bátorít, hogy mivel ugye senkim sincs, nyissak a nővérem felé, ő is sérült, főleg egy, ilyen anya mellett, és biztos jobb lesz, oldjam fel, beszéljem meg vele. én szkeptikus vagyok... Többször jeleztem a nővéremnek, hogy sértő, mindig úgy magyarázta ki, hogy amikor kicsi voltam (5 éves!) mondtam sértőbb dolgokat is neki. Én, így meg: wtf?

Bocsánat helyesírási hibákért, de olyan rossz a telefonom kijelzője momentán, hogy borzalom...