Hogyan értethetném meg a testvéremmel, hogy ez engem zavar?
A testvérem (22L) és én (23L) elég nehezen jövünk ki egymással egy ideje.
Még mindketten otthon lakunk a szüleinknél, ő tanul még, én dolgozok.
Ami zavar benne az az, hogy nem becsüli meg másnak a dolgait. Kezdve a ruhákkal egészen a tabletig, laptopig. Én ezeket a dolgokat a saját keresetemből vettem, igyekszem vigyázni rájuk. Mivel tesóm még nem dolgozik, így engedem neki, hogy ő is használja őket, viszont ő ezt cseppet sem becsüli meg. Ha elvesz tőlem valamit arra nem figyel oda. A földre pakolja le a tabletemet, laptopomat, telefonomat olyan helyekre ahová az egyáltalán nem való. Vagy rápakolja a kajáját, a vízzel teli poharat (ráadásul egy munkahelyi kölcsönkapott, nem saját laptopra!!)...
Ha kifejezetten kérem, hogy ehhez vagy ahhoz ne nyúljon, mert drága volt, ne használja nem megfelelő módon ő nem törődik a kérésemmel és ugyanúgy elveszi..
Ha kérdezem, hogy a kérésem ellenére miért használta akkor azt mondja, hogy ,,tudom, de csak úgy használni akartam" És mivel nem úgy használja a dolgokat ahogy azt kellene így kárt tesz bennük, de őt ez nem érdekli..
Nem tudom, hogy hogyan értethetném meg vele, hogy ne nyúljon a dolgaimhoz, ha nem tudja rendesen használni őket.
Nemrégen kicsit durvábban mondtam neki, h ezt fejezze be, ne nyúljon a dolgaimhoz, még ő van megsértődve rám.
válasza:Sajnos zárható szekrényem nincsen. Ha kell nekik valami simán belenyúlnak amikor nem vagyok ott és kiveszik...
Ami anyámat meg a felsőmet illeti, de igen megtörtént, de ez még mindig semmi ahhoz képest, amikor a fehér felsődet teríti le a fürdőkád elé ,,kilépő szőnyegnek".. persze amikor meglátom akkor odamegyek és szólok neki, hogy ezt nem kellene, de egyik fülén be, a másikon ki...
Tesóm még egyetemen tanul, mellesleg én is teljes állás mellett egyetemen tanulok, koliba nem vettek fel így ezzel kell beérnem. A költözés is tervben van. Remélhetőleg egy éven belül sikerül összehozni..
Jelenleg én vagyok itthon a bunkó sz*r, amiért felemeltem a hangomat a tesóm felé. Másik nővérem jött oda hozzám, h kérjek bocsánatot, hát azt várhatják.
Szerintem ezek a dolgok nem normálisak.. Még én kérjek bocsánatot?!?!?....
válasza:Egyet értek veled én is kérdező.
Az anyád érdekes figurának tűnik.
Illetve az is jogos, hogy a laptopra nem pakolunk bögrét és minden anyám kínját, illetve a laptopot a földre és stb.
Viszont te sem vagy százas. Mármint örülök, hogy nem te vagy a húgom.
Ahelyett, hogy megbeszélnétek mégegyszer a dolgot értelmes emberek módjára, nem, inkább egy anonim oldalon kezded szapulni a családtagjaid. Mintha ez bármit is megoldana. Ha te magad is tudod a választ a saját kérdésedre, akkor minek ez az egész? Növelni az egód?
Örülök, hogy az én nővérem nem ilyen.
Gratulálok!
Szerinted komolyan nem beszéltem még velük erről????? Szerinted komolyan nem próbáltam meg még egyszer sem??????
Mivel az embernek csak egy családja van így másokéhoz viszonyítani nem tudok. Viszont már annyiszor előjött ez a téma teljesen eredménytelenül, hogy már nem voltam benne biztos, hogy én gondolom-e jogosan, amit gondolok, vagy én vagyok a bolond..
Örülök, hogy nem ismerlek.. Én is csak gratulálni tudok neked!
válasza:Nem, te félre értessz engem.
Egyáltalán nem azt mondtam, sőt nem is gondoltam, hogy nem próbáltatok meg egyszer sem beszélni erről.
Elhiszem, hogy már korábban volt ezekről a dolgokról szó.
Én fentebb azt írtam, hogy megpróbálni MÉGEGYSZER a dolgot.
De jobb lesz, ha nem megyek bele ebbe a témába.
Olyan emberrel nehéz beszélni, vitázni, aki folyton csak a saját igazát fújja és a más mondanivalóját szinte semmibe veszi.
válasza:Kedves kérdező!
Minél többet olvasok, annál inkább kirajzolódik, hogy neked akkor kész nyugtod, ha már nem leszel ott.
Nagyon nem ragoznám, ennyiből is lejött, hogy nem te vagy a hülye. Persze nem ismerünk minden részletet, de azért aki már találkozott ilyennel, nagyjából átlátja.
Az nem opció, hogy passziváltatod magad az egyetemen fél évre, addig teljes állásban dolgozol, egy vagy több emberrel összeköltözöl, majd ha kicsit lenyugodtak a kedélyek, visszamész suli + félállás?
Sajnos anno nekem is hasonló viszonyom volt a családdal, és eleinte úgy voltam, hogy kicsit összeszoritom a fogam, de legalább jobban tudok letenni, de be kellett látnom, hogy gyorsabban haladok akkor is, ha több a kiadásom, de legalább nem négy tönkre az idegrendszerem meg a lelkem.
(Én 20 évesen léptem)
Sajnos nem lesz jobb. Nyilván sz@r érzés, és szokatlan hogy kiállsz magadért, még neked van lelkiismeretfurdalásod eleinte ..de belejössz.. :) És attól azért nem kell tartani hogy örökre magadra maradsz.. lenyugodnak a kedélyek, aztán valamivel jobb lesz.
De legalább örökre megszűnik a kiszolgáltatottságod.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!