Ez mitől alakulhatott így?

Szerintem általában két dolog van ilyenkor

1, hatalmas hazafiak akiknek mindenki hazaáruló aki elmegy innen akár csak ideiglenesen is

És/vagy

2, féltékenyek/irigyek mert ők itthon maradtak (még akkor is ha ki se akartak menni) és nekem az a tapasztalatom, hogy aki itthon maradt az mind azt hiszi,hogy külföldön kolbászból van a kerítés és csak hozzád vágják az euró ezreket anélkül,hogy a kisujjadat is megmozdítanád...

Szerintem egyik sem abból, amit az 1-es írt.

Szimplán nem érdeklitek őket, mint írtàtok, előtte sem volt szinte semmi kapcsolat.

"Én az első válaszoló 2es pontját tartom a legreálisabbnak a kialakult helyzetet tekintve"

De miért? Eskü nem értem.

Itthon jó anyagi körülmények között élő emberek miért lennének irigyek arra, hogy valakinek el kell mennie egy másik országba?

Mert hogy a csóró rokonok irigykednek, mert félnek menni, de látják a pénzt, oké, de akik anyagilag jól állnak, mire irigykednének?

Nincs ezen mit magyarázni. Ez a külföldre költözők becsípődése valamiért, hogy rájuk mindenki irígy. Mintha itt mindenkinek az lenne az álma, hogy egy londoni külvárosi 30 m2-es lakásban lakjon 20 emberrel együtt, és onnan járjon be a városba napi 12 órát mosogatni.

A helyzet az, hogy a külföldre költözés egyfajta szakítás. Szakítás a korábbi itthoni élettel, szakítás a barátokkal, szakítás a családdal. Lehet tagadni, lehet süketelni hogy majd ott a Skype meg a Messenger, lehet mondani hogy nincsnek ma már távolságok, de ez mind süket duma, önámítás. A hátrahagyottak ezt úgy élik meg, hogy aki kiköltözik az helyettük egy másik életet választott, elment, az eddigi kapcsolatnak pedig, bármilyen minőségű volt is az eddig, ezzel vége. Ennek megfelelően a kiköltözés után mindenki éli tovább az életét, a kiköltözők az ottani újat, az itthon maradók a régit. A kettő között már nincs átjárás, nincs találkozási pont. Ahogy a #2 válaszoló oly találóan megfogalmazta: "már nem vagytok egymás életének a részei, az utak elváltak". Semmiféle irigység nincs ebben, nem kell ilyesmit belegondolni vagy beleátni, mert szó nincs erről. A kiköltözés miatt megszakadó régi kapcsolatok sajátja, természetes tulajdonsága a fokozatos leépülés, ami pár év alatt eléri azt a szintet, hogy egyáltalán nincs már miről beszélni egymással. Nem kell ehhez semmilyen irigység. Ez a természetes leépülési folyamat pedig szükségképpen végbemegy a felek státuszától függetlenül, azaz olyan esetekben is, ahol irigység még logikailag is elképzelhetetlen, mint pl. ha az itthon maradó fél olyan státuszban van, amiről a kiköltözött ember évek múltán is csak álmodik.