Most bennem van a hiba és én látom full negatívan a helyzetet?

Sajnos ezt én is úgy látom, hogy kivételezés, és öcséd a szüleid kedvence, ez öcséd személyiségében szépen ki is ütközik, hisz tudja hogy úgyis mindig megkap majd mindent és emiatt mindenkinél jobbra tartja magát, miközben semmivel nem tett többet mint a tesói.

Én is idősebb testvér vagyok, és sajnos én is tudnék sorolni olyan dolgokat, amikben kivételeztek öcsémmel, de a különbség köztem és közted az, hogy a szüleim nálam észre sem veszik azokat, mert mindig igyekeztek egyformán adni és nevelni, csak az idő elfeledtette velük, hogy én akkor mit kaptam és ő mit. Tényleg nagyon kevés dolog volt az amiben öcsém többet kapott, és én éreztem mögötte hogy nem azért kapott többet mert többet akartak adni az enyémnél, csak egyszerűen úgy emlékeztek, hogy én is kaptam régen annyit mint öcsém.

De a te eseted nagyon más, nagy értékekről beszélünk, sőt még te vagy a hibás ha figyelmüket rá fordítod az igazságra. egyet jegyezz meg, semmivel nem vagy az adósuk később, ha kérnek valamit. Anyagilag persze.

Teljesen jogosan érzed sértettnek magad, mert nem egyenlően kaptatok.

Ha jól értem abból, amit írsz, akkor te is megkaptad volna ugyanezeket a "privilégiumokat", ha anyukádnak/szüleidnek lett volna rá lehetősége, de nem volt.

Nyilván most sem olyan a helyzetük, hogy 2 gyereknek ugyanúgy vásároljanak, neked pedig már úgyis megvan minden szükséges, és amit neked nem adhattak meg korábban, azt megadják a testvérednek. Lehet, hogy azért, mert őt jobban szeretik, de az is lehet, hogy szimplán életképtelenebbnek tartják, mint téged, ezért támogatják.

Az viszont biztos, hogy ezen a helyzeten nem tudsz változtatni, így el kell fogadnod.

Egy kicsit szedd már össze magad, kérdező. 27 éves vagy és még mindig anyádéknál laksz diákhitelből. Én ennyi idős koromban már hosszú évek óta dolgoztam egyetem mellett főállásban, férjnél voltam, építkeztünk ÉS rég nem tartottam a kapcsolatot a mérgező anyámmal, mert nem voltam rászorulva anyagilag, mint te.

Ha felnőtt emberként élnél 27 évesen, akkor nem lenne időd meg energiád egész nap azon siránkozni, hogy anyád jobban szereti az öcsédet. Mert jobban szereti igen, ezt fel kell dolgoznod és nyugodtan elküldhetnéd anyádat a francba a kivételezése miatt, ha nem nála laknál.

5-ös személyében megjött a tuti, a frankó megmondó.

(Az ilyeneket IRL úgy gyomron vágnám egy fagyott pulykával.)

Kiragadottan abban még egyet is értek, hogy ezek az események egyre inkább a teljes önállóság felé tolják a kérdezőt, de szerintem sem igazságos, amit a családja művel. Az sosem szül jót, ha valamelyik gyerekkel kivételeznek, ha egyenlőtlenek a szülői segítségek. Ebből lesz az, hogy a kérdezőnek teleszalad a fasza, végleg elköltözik és talán nem is fogja tartani a kapcsolatot a részrehajló szüleivel és a pökhendi tesóival.

Sajnos sokat nem tudsz tenni, Kérdező, mint hogy amíg rájuk vagy szorulva, kinyitod a szádat és kiállsz magadért, leérveled, levezeted, hogy mennyire egyenlőtlen minden. De közben törekszel a minél önállóbb, önellátóbb életre és ha eljutsz oda, hogy nem szorulsz rájuk akkor AGYŐ.

Ó, ez ismerős. A szüleim rendesen adtak enni, és fizették a bérletemet a suliba bejáráshoz. ... és nagyjából ennyi, ha ruhára volt szükségem, anyám a megunt ruháit adta nekem. Nyári táborba nem mehettem, mert "drága". A húgom butikokból kért és kapott ruhákat, a franciaországi iskolai kirándulást fizették neki, "mert szeretne menni". Később, még nappalis egyetemistaként lakást kapott "életkezdéshez", én meg tizenévig fizettem a jelzáloghitelt az enyémre, és levelezőn jártam munka mellett suliba.

Évente egyszer-kétszer beszélünk. Telefonon.