Utálom a sógornőm,mit lehet ezesetben tenni?

Igazából együtt élünk összesen 6-an egy háztartásban,amibe van egy 2,5 éves kisgyerek is.

Jött az a gondolat,hogy kiköltöznek hozzánk a testvérem és a drága felesége a gyerekkel együtt,megpróbálnak új életet kezdeni,jobb munkalehetőséggel és fizetéssel,amivel nincsen alapvető probléma,mindenki előtt ott a lehetőség,hogy új életet kezdjen.

Én 24 éves vagyok,mozgássérült,2x voltam lebénulva 13 évesen,de tudok járni,nem vagyok tolókocsis és bottal sem járok,szóval tudok járni,de vannak korlátozottságaim,nehézségek.

Már ott problémák merültek fel,hogy (2 szintes lakásról van szó,én az emeleten laktam,és van egy tetőtér) én mozgássérültként muszáj voltam felköltözni a tetőtérre,mert Ők nem akartak.. Már 1x volt ,hogy leestem a lépcsőről,meg is volt a lábam zúzódva. Mindig a gyerekkel jött,hogyha pisilnie kell akkor hogyan fogja megoldani. Hozzáteszem,hogy még mindig pelenkás ,csak Ők nem akartak igazából felmenni,de ebből lett is egy kis vita.

Utána jött a többi probléma. A sógornőm nagyon,de nagyon lusta,nem csinál semmit a főzésen és a mosogatáson kivűl. És sosem pakol el a gyereke után,ha eszik. Volt,hogy 3 napig nem mosta el a gyereke után az edényt és a maradék is ott volt hagyva benne. A gyerek a tvt állandóan összefogdossa és sose takaritsa le utána,de ez a tegnapi nap folyamán ki is mondta,hogy nem az övé. Tesóm meg teljes mértékben papucs lett, nem szól rá sose ilyen téren,tegnap is volt egy nagy veszekedés és olyan mértékben tiszteletlenül beszélt az a 'nő' az édesanyámmal,hogy az nem emberi és nem hogy rászólt volna,hogy azért fogd vissza magad,hanem anyukámra szólt rá.

Nekem is van egy hibám,sajnos én nem birom a gyerekeket ,az ő gyerekük az én keresztgyerekem,tudom mivel jár/járna,de sajnos hozzátársul az is,hogy én rideg vagyok a gyerekkel,hogy nem szeretem az anyját és nem tudok ezen változatni. Én szerintem nagyon sok dolog rá van hagyva a gyerekre és elég akaratos,hisztis és vannak ezek az ok nélküli orditásai,kiabálásai amit én nehezen viselek el,de az fontos megjegyeznem,hogy ettől függetlenül szeretem,de sajnos az érzéseimet is nehezen fejezem ki előtte,sőt mindenki előtt is.

Ma kibeszélt minket a testvérének a sógornőm,hogy volt anyáknapja és,hogy én kaptam virágot testvéremtől és úgy tett a nő,hogy "én mióta vagyok anya,ha úgy viselkednék akkor talán megérdemelném". És,mikor épp enni akartam odajött a gyerek és kért Ő is,de mondtam neki,hogy mondjad anyának csináljon neked,és ez is nagyon szúrta a szemét,pedig én szerintem ebben semmi rossz,gonosz dolog nincs..De hát megszoktam,hogy mindig én meg a szüleim a hibásak.

Nem tudom mitévő legyek,szerintem egy 30+ éves nőnek tudnia kéne,hogy egy takaritás, egy háztartás nem abból áll,hogy főzök és elmosogatok,sőt a tiszta edényeket is elég nehezen rakja el a csepegtetőről,én szégyellem magam 24 évesen,hogy felnőtt ember után nekem kell takaritani és édesanyámnak.