Túlpörgöm a dolgot vagy ez már tényleg túl megy a "testvérek veszekednek"/"csak hisztizik" kérdéskörön?
Már majdnem két éve megy ez a huza-vona a két öcsém között.A most 17 éves öcsém felől nem érkezik ez a szintű gyűlölet a másik felé, viszont a 15 évestől? A mai napon üzeneten keresztül közölte Édesapámmal, hogy "reméli /az öcsém/ megöli magát és akkor /neki/ nem lesz több gondja".
A két fiú szöges ellentétek, és legnagyobb balszerencséjükre, nem egy kifejezetten stabil családi környezetbe nőttek fel (rondán elvált szülők, érzelmileg manipuláló anya, testvéri(beleértve engem is) és nagyszülői megfelelő segítség hiánya, stb.), emellett nem is ugyan azt a bánásmódot élvezhették ki (a legfiatalabbnak minden meg volt engedve és véve, míg az idősebbet jobban elhanyagolták).
A múltban sokat civakodtak, a fiatalabb cukkolta az idősebbet, erre az erőszakkal válaszolt.. ezek az események mély nyomot hagytak a fiatalabban, ezért lehet az, hogy most ott piszkálja az idősebbet ahol tudja, panaszkodik mennyire rühelli és megveti az idősebbet és, a már említett üzenethez hasonlókat ír. Lehet, hogy különbözik az értékrendjük, ízlésük, modoruk, de nekem ez akkor is soknak érződik..
Nem szeretném bűnösként beállítani az öcsémet - ez a szintű elmérgesedés csakis a szülők és az idősebb testvéreik (beleértve az én és a bátyám) viselkedése és hanyagsága miatt történt.
Nem akarom hárítani a felelősséget.
Mit gondoltok erről a szituációról? Tényleg én pörgöm túl? Jártatok már hasonló cipőben - és ha igen, milyen szakemberrel/kivel beszéltetek?
((.i.: Makacs és önző dolog ezt mondani, de amíg az utolsó utáni lehetőséget is ki nem aknáztam, addig nem vagyok hajlandó lemondani kettejükről és elkönyvelni az egészet azzal, hogy ez már csak ilyen, hogy ez van.. Szóval kérlek ne ezzel a kommenttel kezdj.))
válasza:Azt írod, tulajdonképpen soha nem jöttek ki jól, ha nem egy családba születnek, valószínűleg szóba sem álltak volna egymással. Te meg a harmadik testvér vagy, nem a szülő, egyszerűen nincsenek eszközeid ahhoz, hogy bármilyen lehetőséget kiaknázz velük kapcsolatban.
Ráadásul azt sosem értettem, miért kellene két gyökeresen különböző embernek foggal-körömmel, csakazértis jóban lenni attól, hogy véletlenül 50%-ban azonos a génállományuk.
válasza: válasza:Egyáltalán nem az idősebb testvérek felelőssége a kialakult helyzet. Abszolút semmilyen felelősséged nincs a dologban, és szomorú, hogy azt hiszed, van. Ne büntesd magadat a semmiért.
Egyébként egyáltalán nem feltétlenül lesznek jóban a testvérek, nem egyedi eset, amit vázolsz. Ahogy az első válaszoló is írta, ha nem lennének testvérek, valószínűleg szóba sem állnának egymással... a testvéri kapcsolat sokszor idealizáltan van bemutatva, sokkal gyakoribb a távolságtartás a tesók között, mint azt egyesek hinnék.
Amiket írsz a 15 éves srác szélsőséges reakcióiról (a másik halálának kívánása) valószínűleg azért ilyen sarkos, mert kamasz, és ott az ilyen mondatok könnyen elhagyják az ember száját, de ez majd idővel változni fog.
Ha természetükből adódóan ennyire mások, akkor úgysem lesznek sosem legjobb barátok, és ezt is meg kell tudni elfogadniuk nekik is, meg nektek, mint családnak is, különben a nagy összeboronálási szándék még nagyobb katasztrófához fog vezetni.
válasza:Szóval az elkényeztetett fiatalabbikat az idősebbik helyrerakta, azóta a fiatalabb ajvékol mindenkinek. Szerintem ez így rendben van, megoldották egymás között.
Remélem az idősebbik minél hamarabb elköltözik ebből a környezetből, pl. kollégiumba, azzal tovább csökkenne a feszkó közöttük, aztán minél ritkábban találkoznak az életben.
válasza:Ez nem a te dolgod hanem a szülőké, lehet úgy nevelni a testvéreket hogy jók legyenek és ezt is ellehet érni amit nálatok.
A szülők felelőssége megtanítani a kicsit hogy nem normális amit érez/mond.
Köszönöm a válaszokat mindenkitől!
Sajnos én is tisztában vagyok azzal, hogy erőszakkal rájuk erőltetni a kibékülést nem lehet - sőt valószínűleg csak olaj lenne a tűzre ha elkezdenék papolni. És valóban, nem az én dolgom megoldani ezt...
Fáj beismerni, de úgy sejtem olyasmi szindróma ez a részemről, mint mikor a szülő ráerőlteti a gyerekét, hogy pl. élsportoló legyen, hogy a gyerekén keresztül kiélje a saját álmait/vágyait.
válasza:Ha bármit szólsz is, akkor a legrövidebben, és mindig az adott szitura.
Erre mondjuk csak annyit, hogy sokat tettél most a jó viszonyért, gratulálok.
És ha visszakérdez, vagy vitatkozni akar veled, akkor ne hagyd. Lépj ki a szituból.
Mondd, hogy hagyj engem, magad ülj le és gondolkozz.
Papolni nem szabad. Egy mondatnyival lehet terelgetni afelé, hogy rajta is múlnak a dolgok, és változtatni minden ember csak a saját hozzáállásán tud.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!