Egy alkoholistának szült gyereket és most tőlem vár segítséget. Önző vagyok?

A húgom 10 éve van együtt a sógorommal és 1 éves az unokaöcsém. Tudta nagyon jól tesóm, hogy keményen iszik a srác mégis hozzáment és gyereket szült neki. Az egész család próbált rá hatni mielőtt keső lett volna, de nem hallgatott senkire, sőt eleinte az apuka odáig volt a gyerekért, kiváló szülőnek tűnt úgy 3-4 hónapig és a húgom sokszor a fejemhez vágta mekkorát tévedtem, mikor alkalmatlannak állítottam be a férjét. Egy ideig tényleg jócskán visszavett a piálásból, de nyár vége óta szerintem nem volt egyetlen józan napja sem a sógoromnak, sokat veszekednek és a húgom szeretné elhagyni. Nagyon sajnálom őt, hogy egyedül marad 28 évesen egy kicsi gyerekkel, de amikor megkért, hogy hadd költözzenek hozzám nemet mondtam. Egy kis 1,5 szobás albérletben élek, váltott műszakban dolgozom és őszintén nagyon szeretek egyedül élni. 1 éve van barátom és vele se sietem el pont ezért az összeköltözést, mert így most olyan jó. A húgom kérte, hogy akkor vegyünk ki együtt egy nagyobb lakást, ahova akár majd a barátom is odaköltözhet, de nekem ezzel kapcsolatban is negatív érzésem van. Még régebben sokszor szakítottak, de folyton kibékültek, mert a sógorom mestere az igérgetésnek és most is ez lesz az elhagyásnak a vége, hogy majd ide-oda költözget szegény gyerekkel. Mindig előttem van mikor önelégült fejjel mondta néhány hónapja, hogy a férje megváltozott és máskor nyugodtan tartsam meg magamnak a véleményemet róla, mert őt nem érdekli a szapulás. Most pedig tőlem vár megoldást, de hiába van némi bűntudatom nem akarok rajta segíteni. Az unokaöcsémet a születése óta sajnálom, hogy ilyen apa jutott neki és csak is miatta fordult meg a fejemben, hogy segítenem kellene, de a húgom mindig is ilyen volt, hogy önfejűen ment a maga hülyesége után aztán másoktól várt megoldást a problémákra.

Ha akarnám tudnék neki segíteni, de nem akarok. Emiatt rossz ember és testvér vagyok?