Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » Miért nem képes elfogadni a...

Miért nem képes elfogadni a nővérem, hogy nem lehet minden sanyarú sorsú állatot megmenteni? 20./F

Figyelt kérdés

Van egy 22 éves nővérem és imádja az állatokat, főleg a kutyákat macskákat.

Ezzel még nem is lenne gond de amit csinál az már egy másik szint.

Borzasztóan érzelmes és többször is megesett, hogy hazahozott kóbor macskákat meg kutyákat amik nagyon sokáig rajtunk is maradtak volt olyan is aki több mint egy évig maradt rajtunk mire nagyon nehezen sikerült valahogy gazdát keríteni neki de olyan is volt akinek nem találtunk sehogy se akkor arra azt hazudtam, hogy találtam és sunyiba beraktam egy menhelyre.

Teljesen meg voltam tőle őrülve már.

Nem volt se szobatiszta össze vissza rohangált meg rombolt volt, hogy a dohányzó asztalra letettem a kajámat és amíg kaptam egy telefont arra figyeltem és beleevett illetve egy szerződésemet is sikerült megrágcsálnia.

Már nagyon elegem volt belőle.

Én is szeretem az állatokat nekünk is van alapból kutyánk de ha állandóan sanyarú sorsú állatok megmentésére szentelném az életem akkor mikor jövök én a sorba?

Arról nem is beszélve, hogy nem is kevés pénz a mi kutyánk például ha kiszámolom az oltásait meg a kajáját az egy évben közel 400 ezer forint.

Na most akkor ezt akkor számoljuk ki úgy ha hazahoz az utcáról mondjuk még két kutyát esetleg egy macskát és adjuk ezt hozzá.

Szinte amit keres az majd, hogy nem erre költi mert, hogy nem nyugszik addig ameddig van akár egy sanyarú sorsú állat is a földön.

Mondtam neki, hogy akkor a halálod után se lehetnél nyugodt mert ha egy menhelyről az összes állatot befogadnád és gondoskodnál róluk akkor se oldódna ez meg.

Ez mindig is volt van és lesz is.

Azt mondja akkor haláláig fog küzdeni.

Ja vegán is természetesen egyszer volt, hogy ő ment a boltba és kértem, hogy vegyen csirkemellet és azt mondta ő ehhez nem járul hozzá ha csirkét akarok akkor menjek le én és vegyek én és örüljek, hogy nem szól bele egyáltalán az étkezési szokásaimba.

Szüleim is engedik mert, hogy milyen szép dolog, hogy célja van az életben szóval úgy érzem ebből a szempontból, hogy 3 őrült között vagyok.


2023. szept. 7. 11:18
1 2 3 4
 31/35 anonim ***** válasza:
58%

Értem én, hogy a tesót oltani kell, de téged sem az eszedért szeretnek, azt hiszem...


A megoldás egyébként rohadt egyszerű: költözz el, vagy ha megteheted, akkor legyen egy külön lakrészed, ahonnan kizársz minden állatot, akkor nem fogják megzabálni a kajádat vagy a szerződéseidet, a testvéred a saját életével meg azt csinál, amit akar.


Az meg egy kib@szott sunyi dolog, hogy szó nélkül beadod menhelyre az állatokat...

2023. szept. 8. 06:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/35 anonim ***** válasza:
58%

Kérdező! Egy dolgot tehetsz, mégpedig azt, hogy megvizsgálod a TE szerepedet ebben a történetben!

Szép dolog az állatok szeretete és a segítségnyújtás is, de a józan ész keretein belül. Ugyanis egy állat felelősséggel jár!

Mi a TE szereped ebben az egészben?

Van egy nővéred aki vagy sérült pszichésen, vagy nem, ezt pszichológusnak kellene megállapítani. Ő a "begyűjtő" a történetben.

Annyi esze viszont van hogy rájött, van egy csicskás balek a családban aki a keze alá dolgozik. Ez lennél te!

Ugyanis ezt az egész rendszert TE SEGÍTESZ fenntartani!!!

Miért működik ez így??? Mert te keresel gazdát az állatoknak vagy beadod menhelyre őket. Ki az aki vállalja a piszkos munkát? TE!

Miért segíted hozzá a nővéredet ahhoz, hogy fent tudja tartani továbbra is ezt a rendszert?

Erre a kérdésre válaszolj magadnak!

És meddig akarsz még asszisztálni ahhoz hogy a nővéred nem vállal felelősséget az állatokért csak addig amíg begyűjti őket? Mert ugye a folyamat vége az lenne ha gazdát találna az állatoknak, de ő ezzel már nem foglalkozik.

Egy dolgot tudsz tenni.

Mivel csak a saját életedre van ráhatásod, ezért beszüntetsz minden segítséget, mégpedig úgy hogy összeszeded magad és elköltözöl (ha ott laksz ez nem fog menni, mert belerángatnak). Keress valamilyen havert, barátnőt akivel tudsz közösen albérletbe menni.

Különben soha nem fog megszűnni az a helyzet ami most van!

Amíg te csicskás módjára a nővéred "malmára hajtod a vizet" addig ő sosem fogja megtanulni hogy mi lenne a helyes eljárás az állatokkal kapcsolatban (azon kívül hogy szép dolog hogy "segít").

A szüleid is azért egyeznek bele ebbe, mert te úgyis besegítesz ennek a rendszernek az üzemeltetésébe.

El kell költözni, ők meg szedjenek össze 100 állatot, de akkor sem szabad segíteni nekik. Majd ha a szomszédok hívják az állatvédőket, vagy a NÉBIH-et, akkor talán leesik nekik a tantusz, hogy valamit nem jól csinálnak. Majd ha minden pénzük az állatok etetésére, oltására stb megy el, akkor csak rájönnek maguk is hogy a felelős állattartás nem azt jelenti, hogy begyűjtenek minden árva állatot.

A mi városunkban pl van lehetőség segíteni a menhelyet. Lehet bevinni kutya/macska tápot, konzerveket, fürdető szereket, lehet az adó 1%-val is támogatni őket. Lehet önkéntes munkát végezni, sétáltatni, takarítani az állatokat stb.

A józan ész keretein belül kell is segíteni az árva állatokon, de az nem megoldás ha valaki minden állatot hazavisz, és onnantól oldja meg a többit az aki még ott él.....

Úgyhogy azt döntsd el hogy meddig segítesz abban, hogy ez a rendszer továbbra is így működjön!

2023. szept. 8. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/35 anonim ***** válasza:
72%

Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy a problémádat nem érti meg az, aki nincs benne, és hogy nem tudsz mást tenni, mint egy költözéssel kiszállni ebből az egészből.

Anyám szintén játékos, macskagyűjtő. Mentálisan nincs helyén, ezt ő is beismeri. A macskagyűjtése vagy pótcselekvés vagy kompenzálás, szerinte viszont neki ez segít, erre szüksége van, és hát miféle ember lenne, ha sorsára hagyna egyet is, mikor meglátja az utcán éhesen vagy féldöglötten. Valójában csak egyre mélyebbre süllyed minden téren. Pszichológushoz nem megy, örül, ha a számlákat be tudja fizetni, kell a pénz macskakajára.


Addig "szép és jó" ezt játszani, amíg más kontójára megy. Anyuék fizetnek rezsit, kaját, talán még kutyakaját is, öcsivel együtt ugraszthatók a sétáltatásra, etetésre, ganajozásra. Ha megszűnik a hátország, két lehetőség van. Vagy kijózanítja az, hogy a 15 állatától k....ra nem tud élni, és leáll, vagy masszívan belebolondul, és normálisként kezd tekinteni arra, hogy sosincs ideje, sosincs pénze, minden vastagon szőrös a ruhájától a kanapéig, a bútorok alja rohad a folytonos lehugyozástól, napi ötször van szar a szőnyegen, a padló örökké mocskos (széthurcolt kajadarabok, behozott sár), és penetránsan büdös a lakás. Közben a külvilág számára nyilvánvalóvá válik, hogy bomlott.

Szerintem a legvalószínűbb forgatókönyv nálatok az, hogy anyádékkal együtt bolondulnak majd bele, ahogy lassan túlnő rajtuk a dolog. Te pedig, akárcsak én, megtörten nézed majd, hogy mivé lettek, mert minden szavad hiába, nem tudtál ellene tenni semmit.

2023. szept. 8. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/35 anonim ***** válasza:
56%
Én mindig örülök annak, ha találkozom jólelkű, segítőkész emberekkel. A tesód és a szüleid pont ilyenek. Ha anyagilag belefér és szereti, akkor csinálja! Ha meg neked nem tetszik (pláne, hogy a jelek szerint ezzel egyedül vagy), akkor költözz el bátran!
2023. szept. 9. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/35 anonim ***** válasza:
68%

#34

Ha nem inged, ne vedd magadra, de álljon most itt egy kirohanásom a jólelkű, segítőkész embereket szeretőkről.

Én vagyok a 33-as. Anyámnak kétszer lett úgy plusz 2 macskája, hogy utcabeliek találták. Az egyik megkérdezte anyámat, befogadná-e őket, és mikor nemet mondott, másnap reggelre mégis ott találta mindkettőt a saját kerítésén belül. A másik egyszerűen odahozta, és anyám kezébe nyomta azzal, hogy találta őket, elférnek itt a többi mellett. A két némbernek egy macskája sem volt, náluk sokkal jobban elfértek volna. Dehát ők szeretik az állatokat, de nem ám annyira, hogy megerőltessék magukat, csak annyira, hogy hozzábsszák valaki máshoz. Ezért szeretik ezeket a "jólelkű" embereket is, mint anyám. Akárcsak az az ismeretlen állatbarát, aki elütött macskát rakott nagyanyám ajtajába egy szívhezszóló levéllel, miszerint tudja, hogy ő milyen jó ember, és biztosan gondoskodik majd szegény cicáról (mert ő saaaajnos nem tud), akinek nem mozognak a hátsó lábai. Ezzel sikeresen nagyanyámra rakta a macska elaltatásának (ugyanis nem lehetett rajta segíteni) teljes anyagi és lelki terhét. De egy ötezrest már nem hagyott az ajtó előtt. Mert ő szereti az állatokat, meg a jólelkű embereket is, csak a gondokat nem, hogy rohadna meg ott, ahol van. Ez igazából nem más, mint a mentális problémáktól szenvedő, emiatt defektesen túl jólelkű emberek gátlástalan, önző paraszt módon való kihasználása.

Számomra az, hogy "ők jólelkűek, te meg húzzál onnan, ha neked nem tetszik", ugyanennek az attitűdnek a szóbeli megnyilvánulása. Te elhúznál? Vagy vállalnád akárcsak a fél terhét is egy olyan állatnak, amit nem akartál? Viselnéd te, hogy a szabadidődben az legyen a kötelező programod, hogy kimenj az esőbe, és negyven percet várj egy kutyaszarra? Hogy mikroszintig kelljen megváltoztatnod a szokásaidat, mindent kétszer meggondolni, hová teszed le, és ha fel kell állnod a kajád mellől egy pillanatra, akkor először is keress egy magaslatot, ahová addig felteszed, vagy a levessel a kezedben menj ki a postáshoz? Hogy kicsit korábban kelj reggelenként, mert lehet, hogy le lesz hugyozva a cipőd? A jellemző válasz a nem, és a jellemző felállás az, hogy egy ilyen, mint a kérdező, a ráerőltetett ganajászással, etetéssel, gazdakereséssel, elviseléssel többet tett már a kóbor állatokért, mint a vagdalkozó másik fél valaha. Csak könnyű másnak mondani, hogy viseld el ("legalább nem nekem kell, neked meg biztos nem nagy dolog, mert te nem én vagy").


Én csináltam. Etettem madárfiókát csipesszel, szoptattam kismacskát szemcseppentős üvegből, törölgettem nedves zsebkendővel az alfelét, hogy tudjon üríteni. Nyomtam tiltakozó állatok testnyílásaiba fecskendővel gyógyszert, törölgettem gennyet, aludtam szarszagban, nyugtattam haldoklót. Szívvel, lélekkel. Ettem macskaszőrös szendvicseket, csukogattam az ajtókat, mint egy eszelős, dugdostam a kajámat, dörzsöltem le sáros mancsnyomokat a párnámról, vigyáztam reggel, nehogy hányásba lépjek, és szaladtam vissza nadrágot cserélni, miután a kutya rámugrott. Tudom, hogy a problémamentesebb (értsd: legalább nem beteg) állatok is mennyi életmódbeli változtatást, áldozatot követelnek.

Valószínűleg fogok is még menteni életemben, talán egyet-egyet. De ha most gazdátlan állatot látok, továbbmegyek. Elegem van. Mentse meg más, hozzon áldozatot más, aki még nem tett semmit, és a szíve csak annyira nagy, hogy a szája még bőven kitakarja. Amit eddig minden hónapban kedvtelésre (sneaker, gyorskaja, kütyü, spotify, körmös) költött, felezze el, mondjon le a szombat esti kimenőről, takarítson duplaannyit, szagoljon szart, vigyázgasson, kényelmetlenkedjen, akár 2 hétig, akár 8 évig, ha annyira számít neki, ne nekem ugasson, hogy miért nem csinálok ebből MÉG többet, mert ha 5 macska szarhat az orrom alá, akkor ugyan miért nem szarhat 35, hogy lehetek ilyen szívtelen. Hát legyen ő is jólelkű. Lehet. Ha annyira szereti a jólelkűséget. Váljon azzá, amit úgy csodál, semmi akadálya, és akkor nem kell néznie, hogy szegény állatokat én nem mentem meg, mert megmentheti ő.

A maguknak megálljt parancsolni nem tudó, szerencsétlen jólelkűek pedig vegyék tudomásul, hogy a saját döntésükből magukra vett terhet részben sem kéne másra nyomni, aki nem kérte, nem vállalta. Mert az éremnek erről az oldaláról is tudnék mesélni. Példának okáért élj te úgy, hogy random találsz rohadó húsdarabokat a konyha zugaiban, amin nyűvek mászkálnak, vagy mikor zuhanyozni mész, előbb egy fost kell kiszedned a zuhanytálcából, és ezek minimum havi több alkalommal előfordulnak (nem a család összes tagjával összesen, csak veled). Semmi gondod nem volna ezzel, vagy nem vagy elég jólelkű?

Egyébként az egészben az a legrosszabb, hogy csak rendszerfenntartás. Az állatokat kidobók is "valaki jólelkűre" számítanak, hogy az majd megtalálja, befogadja. És lám: működik. Mindenkinek rossz. Aki tényleg állatokon akar segíteni, ivartalanítson. Ne (csak) a magáét, hanem azokat a szegényeket, akiket úgy sajnál. Fizesse ki a szomszéd öregasszony állatának az ivartalanítását is, amelyiknek minden évben két alom kölykét csapják agyon (kivéve azt az évi hármat, amik "szerencsére" kellenek valakiknek ajándékba, akik szintén elletni fogják), meg a lakótelepen etetett 5 kóbormacskáét is, amiknek az elhullott kölykei csontjai szanaszét hevernek a környéken. Te is segíthetsz. Ez így mindjárt 50-100 ezer forint között van (és több munkanapnyi állatorvoshoz járás), és kb. ugyanennyi állatot mentesz meg vele a szenvedéstől. Legalább azok sem a kérdezőnél kötnek ki.

2023. szept. 12. 12:33
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!