Miért nem képes elfogadni a nővérem, hogy nem lehet minden sanyarú sorsú állatot megmenteni? 20./F
Van egy 22 éves nővérem és imádja az állatokat, főleg a kutyákat macskákat.
Ezzel még nem is lenne gond de amit csinál az már egy másik szint.
Borzasztóan érzelmes és többször is megesett, hogy hazahozott kóbor macskákat meg kutyákat amik nagyon sokáig rajtunk is maradtak volt olyan is aki több mint egy évig maradt rajtunk mire nagyon nehezen sikerült valahogy gazdát keríteni neki de olyan is volt akinek nem találtunk sehogy se akkor arra azt hazudtam, hogy találtam és sunyiba beraktam egy menhelyre.
Teljesen meg voltam tőle őrülve már.
Nem volt se szobatiszta össze vissza rohangált meg rombolt volt, hogy a dohányzó asztalra letettem a kajámat és amíg kaptam egy telefont arra figyeltem és beleevett illetve egy szerződésemet is sikerült megrágcsálnia.
Már nagyon elegem volt belőle.
Én is szeretem az állatokat nekünk is van alapból kutyánk de ha állandóan sanyarú sorsú állatok megmentésére szentelném az életem akkor mikor jövök én a sorba?
Arról nem is beszélve, hogy nem is kevés pénz a mi kutyánk például ha kiszámolom az oltásait meg a kajáját az egy évben közel 400 ezer forint.
Na most akkor ezt akkor számoljuk ki úgy ha hazahoz az utcáról mondjuk még két kutyát esetleg egy macskát és adjuk ezt hozzá.
Szinte amit keres az majd, hogy nem erre költi mert, hogy nem nyugszik addig ameddig van akár egy sanyarú sorsú állat is a földön.
Mondtam neki, hogy akkor a halálod után se lehetnél nyugodt mert ha egy menhelyről az összes állatot befogadnád és gondoskodnál róluk akkor se oldódna ez meg.
Ez mindig is volt van és lesz is.
Azt mondja akkor haláláig fog küzdeni.
Ja vegán is természetesen egyszer volt, hogy ő ment a boltba és kértem, hogy vegyen csirkemellet és azt mondta ő ehhez nem járul hozzá ha csirkét akarok akkor menjek le én és vegyek én és örüljek, hogy nem szól bele egyáltalán az étkezési szokásaimba.
Szüleim is engedik mert, hogy milyen szép dolog, hogy célja van az életben szóval úgy érzem ebből a szempontból, hogy 3 őrült között vagyok.
Ez beteges szintre is fokozódhat sajnos.
Régebben sokat jártam helyszínekre, van róla fogalmam, milyen egy lerohadt büdös lakás.
Igaz, hogy egyesek ezt állat nélkül is megoldják, ők a dohányosok. (Azután öregségére már szembetalálkozunk az oxigénpalackkal és a tüdőrákkal, mert légszomjban elhalálozni milyen lehet, de ez már másik téma.)
Én nem teljesen értem a problémát, vagyis nem a nővérrel van itt probléma szerintem.
Nem gyűjtögeti az állatokat, próbálja őket szocializálni, gazdásítani.
Nem a te pénzedet költi rá, hanem a sajátját.
A szülők, mint birtokban lévők, beleegyeztek a dologba, és nyilván ezáltal kontrollálják is (hogy ne legyen negyven macska egyszerre mondjuk).
Az, hogy téged irritálnak az állatok, nem a nővéred hibája. Menhelyre (vagy ki tudja, hova) vinni egy idizett kutyát pedig nettó parasztság, és akkor még szépen fogalmaztam.
Zárójel: nem, menhelyen nem altatnak. Sehol. Amire te gondolsz, az a gyepi, de ott is igyekeznek elkerülni.
Persze csak úgy beszélsz mintha nekem nem lenne gondom vele pedig elárulom, hogy rengeteg.
Ahogy mondtam megrágcsálták a szerződésem a a cipőm nem tudnak egy parancsot végre hajtani és sokan mégcsak nem is voltak sokan szoba tiszták.
És amikor egyedül vagyok akkor kinek kell ezekkel foglalkoznia? NEKEM.
Mondhatod persze, hogy nem kell csak akkor meg lecsesznek, hogy itt vagyok én voltam akkor épp közelben én is itt lakok és miért nem csinálom meg.
Még azt hiszitek, hogy gazdásítani olyan egyszerű egy kutyát vagy macskát?
Hát elárulom nagyon nem mert nem sok olyan ember van aki mind1 milyet csak valamilyen kutya legyen. Sokan fajtisztát akarnak vagy konkrétan egy bizonyos fajtát és aki Németjuhász kutyát akar annak nem felel meg az utcáról összeszedett keverék akit hazahozott a nővérem.
Megsúgom az összeszedett állatai 80%-át én tudtam valahova lepasszolni és ha én nem aktivizálnám magam ebbe a történetbe meg keresném a gazdákat orrba szájba amitől jobb dolgom is lenne akkor egy állatkert lenne már otthon.
Mondjuk kis túlzással most is elmegy állatkertnek a 2 kutya meg 3 macskával. De volt már 4 kutya 7 macska is.
Szóval ne mondjátok, hogy nekem jajj semmi gondom nincs velük meg nem befolyásolja a napjaim mert igenis rohadtul befolyásolja.
És ennek ellenére is, hogy ennyire aktív vagyok ebben ígyis volt olyan, hogy volt egy kutya aki 4 évig velünk volt mire nagy nehezen valakivel elvitettem.
Ez nem úgy megy, hogy jajj hazaviszem majd úgyis találok neki gazdát.
Tudjátok ti milyen nehéz gazdát találni és ha évekig nem találsz addig neked kell gondoskodni és akkor már gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy örökbe is fogadtad mert ha négy évig veled van akkor már mondhatjuk, hogy az az állat gazdaként tekint rád holott messze nem erről lenne szó.
Szóval kikérem magamnak amiket az utóbbiak írtak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!