Jogosan zárom ki a nővérem az életemből?

Apánk sajnos elhunyt, magának való kis emberke volt, velem elbeszélgetett néha de nem keresett annyira, mint pl. a nővéremet.

Mivel nekem volt félretéve annyi pénzem, hogy eltudjuk hamvasztani így én ezt álltam. Sajnos csak szóban egyeztünk meg annyiban a nővéremmel hogy hagyatékin nekem az ő részét vssza adja, mivel van egy bátyám ő se nekem nem fizetett se nem egyeztünk meg vele semmivel. De úgy voltam vele írok a közjegyzőnek hogy én fizettem kérem azt a részt teljesen nekem oda adni, erről volt számlám minden.

Nos annyi történt, hogy nővérem felvette a pénzt letiltott. Én 5 hónapra rá tudtam meg, hogy nem a közjegyzőhöz kell menni hanem apám munkahelyére ott fizetik ki a hagyatékit mivel csak a fizuja volt.

Erről egyébként semmi hivatalos iratot én nem kaptam( apám halálakor se írtam alá semmit elvileg a hagyatéki sem lehetett volna hivatalos így ill hamvasztai sem lehetett volna? ) Ezután kb fél évre rá vissza oldott, hogy hát tudnék-e vigyázni a kutyáira... Így a semmiből, mintha mi sem történt volna.

Én lezártam magamban, hogy nekem nincsenek testvéreim hallani sem akarok róluk, ennek ellenére mamám szajkózza az infót nővéremről mert jajj babázik megint ( 2. pasijától van a 3. gyerek, a pasinak van 3 gyereke aki nevelőszülőknél vannak)

Mert jajj nekem akkor is testvérem stb...

Szerintem azért, mert valaki családtag ha mérgező akkor el kell engedni, ez az utolsó és legdurvább eset amiért én őt / őket elengedtem.

Pedig tesómnak mindig segítettem pénzzel ha nekem is volt " felesleges" bútorokat nem kidobtam/ eladtak hanem neki adtam, mert egy beázott penészes ,hullott a vakolat albérletben laktak.

Úgy érzem kihasználtak, elárultak, földbe tiport a saját " vérem" és még engem állít be mamám úgy, hogy én csak túl érzékeny vagyok.