Velem van a baj, amiért kiosztottam már a testvéremet?

Bátyám 29 éves, nagyon problémás, depressziós, magányos, soha nem volt barátnője, sem egyéb élménye lányokkal/nőkkel. Állandó probléma ez neki. Azt mondja, hogy a magány az élet többi területén is hátráltatja őt, annyira felemészti, hogy nem jut egyről a kettőre, ezért él még mindig a szüleinkkel otthon. Az összes próbálkozásába beavatja a szüleinket, pl. anya segít neki társkeresőzni meg hasonlók.

Most az történt, hogy teljesen el van varázsolva, mert pénteken sikerült egy hullarészeg lány bugyijában turkálni csókolózás közben, egy haverja házibulijában. Azt mondta, hogy a lány már józanul is nyitott felé és nem volt teljesen ájult részeg, de azért sokat ivott.

Amikor átmentem ebédre vasárnap, nekem és a szüleinknek is részletezte, hogy mit csinált vele, és mennyire örül, soha nem jutott ennyire messzire, és szerinte végre megtört a jég.

Én egyszerűen nem bírtam tovább, és elmondtam neki, hogy szánalmas és iszonyatosan undorító, amit csinált, és örüljön, ha nem jelenti fel a lány zaklatásért, erőszakért, vagy nem csinálja ki minimum a baráti társaság előtt. A szüleimmel közösen röhögtek ki, majd ordibálásig fajult az egész. Hogy én elrontom az örömét, meg vagyok hibbanva, nem a mi felelősségünk a lány, ha tényleg úgy van, ahogy én lefestem, akkor minek ivott annyit, és, hogy szerencse, hogy vannak ilyen ócska ribizlik, akiket legalább lehet önbizalomnövelésre használni. Itt már azt mondtam, hogy ha a lány ócska ribizli, akkor a testvérem sem különb, sőt, amúgy ettől eltekintve is rosszabb, mert kb. a saját anyját eladná már egyetlen punciért cserébe. Ezek után elzavartak haza, és azt mondták, nem akarnak látni, ameddig bocsánatot nem kérek.

Én viszont nem szeretnék bocsánatot kérni.

Nem az első gusztustalan húzása a tesómnak ez, már mondott olyan dolgokat is, hogy ha egy nő elélvez nemi erőszak közben, akkor onnantól nem erőszak, hanem csak a kereslet és kínálat találkozása, és ha ilyet bevall, akkor rágalmazásért még őt kellene lecsukni, mert olyan NINCS, hogy a nő teste így reagáljon, ha nem tetszik neki, maximum hazudozik, mert szégyelli, hogy ribi. Meg olyat is mond, hogy házastársak esetében nem értelmezhető az, hogy nemi erőszak.

Meg olyat is, hogy ha a nő nem próbál szabadulni és nem kiabál, akkor körbe kell röhögni, ha másnap fel akarja jelenti a pasast.

És ezek csak a nemi erőszakkal kapcsolatos agymenései, a többibe bele sem megyek, de van rengeteg - rasszizmus, nők munkahelyi szerepe, háború, politika témában, kb. hasonló szintűek.

Lehet, hogy felül kellene emelkednem az egészen, mert egy frusztrált, beteg ember, és elkeseredettségében mond hasonlókat, meg a tapasztalatlanságnak is van szerepe a gondolkodásában, de képtelen vagyok szívből így gondolkodni és elengedni a dolgait.

Pláne azért, mert a legjobb barátnőm nemi erőszak áldozata volt, és egyszer én hívtam a mentőket, mert begyógyszerezte magát, meg engem is zaklattak már férfiak, és nekem is azzal telt az életem 16 és 21 éves korom között, hogy elhittem, hogy nekem kötelességem a szex egy párkapcsolatban akkor is, ha épp semmi kedvem, ha pedig nem élvezem, akkor "fap..na" vagyok, és jogosan keresnek mást, és egy komoly önfejlesztési út volt az, hogy kitörjek ebből és ki tudjak állni magamért. Engem pedig a szüleim sose támogattak, ajnároztak úgy, mint a tesómat, nekem minden lelki problémámat magam kellett megoldanom, esetleg csak a barátaim segítettek.