Vannak itt egykék akiknek nincs tesójuk? jó nektek így? mi a jó benne?

Én is egyke voltam. Akkoriban, gyerekként, közvetlen viszonyítási alap híján, nem éreztem hiányát a testvérnek. Visszagondolva, talán csak annyiban, hogy családon/ajtón belül nem volt kivel gyerekesen játszanom, összeröhögnöm, és nem volt kivel gyerekmódra megbeszélnem/megosztanom a problémáimat és a gondolataimat. Ugyanakkor látva, hogy a időnkénti civódásaik ellenére, a két gyerekem (3 év korkülönbséggel) fiatal felnőttként is milyen jól kijön egymással, milyen bensőséges bizalmasai, biztos támaszai egymásnak, mégiscsak úgy érzem: jobb lett volna testvérrel felnőni.

Tudom, hogy nem azokhoz szól a kérdés, akiknek van testvérük, de mondjuk #13-nak kifejezetten ellent tudok mondani, én egy nagyon jó testvérrel rendelkezem, igaz, ehhez az kellett, hogy amikor én 12-13 éves voltam, közölje a 15-6 éves bátyámmal, hogy ha akkorát hazudik hogy az is észreveszi hogy nem mond igazat, aki most jött le a falvédőről, én akkor is teljes vállszélességgel kiállok mellette. Amikor rájött, hogy ezt tényleg bárkivel szemben megteszem, akkor nagyon elkezdett értékelni engem, nagyon vigyázott rám, nagyon összeálltunk egy kimondatlan esküt kötöttünk hogy segítünk egymásnak, azóta eltelt 3-4 év, ő már egyetemre jár, én gimibe, de most is minden nap beszélünk, szinte mindent tudunk egymásról, nem titkolózunk úgy, mint mondjuk a szülők előtt egy-egy cikibb pillanatunkról, meg olyan dolgokat is elmondunk egymásnak, amiket barátoknak nem merünk, vagy nem akarunk