Vannak itt egykék akiknek nincs tesójuk? jó nektek így? mi a jó benne?

Azért így nem rossz, ha ennyire szeretnek és mindent te fogsz kapni. De nem tudom mennyire übereli azt, amikor van egy jó testvéri kapcsolatod. Én is egyke nő vagyok, mindig vágytam volna egy testvérre. Egy szoros kapocsra valakivel, hogy tudjam van akivel ott legyünk egymasnak ha baj van.

Vannak persze barátaim, de az szerintem nem olyan. Mindenki úgyis el lesz a saját testvérèvel, családjával, barátok csak utána következnek. A ház ahol születtem oszlik 3-ba, apámnak két testvére van. Anyum felől csak én vagyok unoka, de ott van nagybácsi aki náluk lakik, szóval az a ház sem lesz az enyém, csak max öregségemre. Mindent én és a párom próbálunk felépíteni magunknak, ő sem örökölt semmit. Gyereket nem biztos, hogy akarunk, így a páromon kívül nem lesz senkim, kicsit félek az időskortól…

Egyke vagyok, és hálás, hogy nincs testvérem.

A barátait az ember maga választja, a családját azonban nem. Akiket ismerek, és van testvérük, a többség viszonya a tesóval (felnőttként) semleges vagy negatív. Egy-két kivételt tudok. Gyerekként pedig szinte mindenhol marták egymást, még a mostani jobb kapcsolatoknál is.

Ráadásul néhány ember szereti azt a városi legendát hangoztatni, hogy akinek van testvére, az jaj de mennyire nem önző (ellenben az egykékkel), miközben ennek ah ellenkezőjére sokkal több példa van, okkal.

Engem az örökség nem érdekel, nem vagyok ilyen anyagias.

Egyke vagyok, sosem hiányzott a testvér. Akár családon belül, akár tágabb ismeretségi körben nagyon kevés igazán jó testvéri kapcsolatot láttam.

N

Lehet jó lett volna valakivel játszani néha, de elvoltam így.

Egyszer ha elmennek a családtagjaink, csak az új családunk marad nekünk.. :( :)

Nekem jó így. Nem hiányzott soha testvér, gyerekként is jól elvoltam egyedül, most felnőttként meg már pláne megvan a saját családom, baráti köröm. Úgy látom akinek van testvére is csak elenyésző mennyiségben tartja vele szorosan a kapcsolatot miután mind elköltöznek a szülőktől.

Ami kifejezetten jó volt, hogy soha nem kellett osztozkodnom vagy versengenem, ami pozitívan hatott a jellememre szerintem, mert értelmetlen f.szméregetésbe soha nem megyek bele senkivel. Azt mondják az egykék önzőek, hát én ezt pont fordítva látom, mivel nem KELLETT osztozkodnom, ezért azt tanultam meg hogy adni egy jó lehetőség, nem pedig egy kötelező rossz.

És őszintén szólva ott vannak az anyagiak is. A szüleim sokáig elég rosszul kerestek, mégis volt gyümölcs az asztalon, pénz különórákra, pihenésre, programokra, volt külön szobám. Felnőttként tudtak nekem lakást venni, és mindig mondják hogy majd a házukat is én öröklöm.