Mit lehet tenni ilyenkor?

Van egy 18 éves öcsém. Tudni kell róla, hogy ő amúgy egy nagyon értelmes, érett, jó felfogású és nem mellesleg egy helyes, szemrevaló fiú. Tényleg nagyon éretten gondolkodik mindenben, talpraesett, már most jobban gondolkodik az életről mint a huszonévesek.

Azonban pár éve ahogy kamaszodni kezdett, rossz baráti társaságba keveredett és ebből voltak is problémák. Elkezdett füvezgetni, sokat összejárt ezekkel a barátaival és rávették ilyen hülyeségekre, mindenki tudja hogy szokott ez menni. 1-2 balhéja is volt már.

Apa előtt mai napig tagadja ezt, csak nekem mond el dolgokat így én elég sokmindent tudok róla, mindig szoktunk beszélgetni.

Mostanában többször is szólt hogy rosszul érzi magát, a szíve gyorsan dobogott és megijedt hogy nehogy baj legyen. Így apáék mentőt hívtak és bevitték a sürgősségire. Most így a napokban 2 ilyen is volt. Ott azt mondták hogy semmi baja és tökéletes az eredménye. Majd mennie kell kardiológiára is hogy megnézzék a szívét.

Így ezek után nagyon megijedt hogy többször is rosszul lett és komolyan elhatározta magát hogy le szeretne tenni minden füvezgetést, még magát a sima cigit is. Most pár napja nagyon szenved emiatt, nem találja a helyét, egész nap gondolkodik, járkál már korán reggel. Nagyon rossz ezt látni nekünk. Ma mikor beszélgettünk, mondta nekem, hogy nagyon rossz neki egyedül lenni, unalmas meg minden. Egyfolytában keresi a társaságunkat, mindig velünk van nem szeretne maga lenni. A szobájába se megy be inkább csak hozzánk jön. Nagyon szeretem őt és megszakad most a szívem hogy ilyen rosszul éli ezt meg.

Apáék meg vannak róla győződve hogy ezek elvonási tünetek és most egy darabig ilyen lesz ez aztán helyrejön. Mert azóta vannak ilyen rosszullétek mióta nem jár el a baráti társaságával. Nincsenek rá jó hatással, mondta hogy biztatgatják egymást mindenre.

Itt vagyunk segítünk neki mindenben, nem hagyjuk magára.

Nem tudom hogy most tényleg csak annyi a baj hogy leszokóban van a dolgokról, vagy más lelki dolog is van emögött. Most végezte el az iskolát, kicsöppen a nagyvilágba és sokat gondolkodik a jövőjéről mi hogy legyen. Emellett igaz barátja sincs, akire számíthatna és jó hatással lenne rá, akivel összefogna és elindulnának egy jó úton. Normális lányt sem talál.

Én is hasonló helyzetben vagyok ilyen téren, én is egyedül vagyok úgymond, de én teljes mértékben csak a jövőmre koncentrálok hogy mindenből a legjobbat hozzam ki. Én boldogulni fogok. De úgy látom őt most több dolog is felemészti, nagyon őrlődik magában, elég lehangolt.

Mi a legjobb amit tehetünk ilyenkor? Valóban elvonási tünetek lennének ezek? Mert ő azt mondja hogy csak ez a rossz neki, mert nehéz. De már jó úton van azzal hogy felismerte ez így nem jó és küzd most, elhatározta hogy nem fog csinálni semmi ilyet.