Okolható a szülő azért,ha gyermekei nincsenek jóban egymással? Esetleg utalják egymást?

El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor nem, mert mondjuk gyerekként még jóban vannak,de felnőtt korban az egyik gyerek átveri vagy kihasználja a másikat.

A saját példámban viszont igenis tehetnek róla. Mi az öcsémmel sosem voltunk jó testvérek, aminek nagyrészt a szüleim az oka. Elsőszülöttként egész életemben hallgattam tőlük az olyan bölcsességeket, mint "te vagy a nagyobb, legyen több eszed", "hagyd rá, ő még kicsi", ésatöbbi. Azaz bármi volt, mindig nekem kellett engedni, emellett mindent meg kellett osztanom vele, a játékaimat odaadni neki, és persze mindig az kellett, ami épp nálam volt. Bár felnőttként apróságnak tűnik, de bennem ezek akkor nagyon mély nyomot hagytak. Az öcsém ráadásul hamar felismerte, hogy ő a kiskedvenc, és vissza is élt vele. Ha nem azt csináltam, amit ő akart, azonnal beárult, persze anyámék rögtön az ő védelmére keltek. Ez eleve aláásott a viszonyunknak. Benne pedig csak erősített azt, hogy minden az ő kénye-kedve szerint alakul, egy igazi kis zsarnok lett. Az olyan dolgokról már nem is beszélve, hogy velem egy-egy rossz jegyért is kiabáltak, őt meg más azért is megdicsérték, hogy nem bukott meg... Ezek után alig vártam, hogy felnőve és a családi fészekből kiröppenve megszakítsak vele minden kapcsolatot. A szüleink persze ezt nehezményezték és a mai napig nem ismerik el, hogy ebben ők is hibásak. Mindig azzal jönnek, hogy "a testvéreknek szeretnie kell egymást, senki másra nem számíthatsz". Hát az öcsémre aztán lehetne számítani, eszébe nem jutna segíteni, de nem is fordunék hozzá, szerencsére van más, akire tényleg lehet számítani.

A másik példa pedig a párom és a húga: az ő családjukban a kishugi volt a minden, párom meg a fekete bárány. Anyósék a lányuknak mindent megadtak, egy elkényeztetett pics@t neveltek belőle, aki hozzászokott, hogy mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Legalábbis a szülei, a párom nem hajlandó hagyni, hogy kihasználja. ők sincsenek jóban, amit a szülők a mai napig nem hajlandóak elfogadni, noha a párom elmesélései alapján nagyon is az ő hibájuk, mert lányukkal mindig is kivételeztek. És most is azt várják el, hogy a párom nyisson a huga felé, holott a legutolsó konkfliktust is a csaj okozta. Úgyhogy igen, sok esetben a szülők tehetnek róla.

Van úgy, hogy igen.

Velem a bátyám sokat szemétkedett az életem során, anyám mindig csak annyit látott az egészből, hogy minden az én hibám. Nyilván ez nem oldott meg semmit.

Igen, okolható, ha pl a nagyobbnak az a feladata, hogy 0-24 és minden szabadidejében a kicsire vigyázzon.

Ha az egyiket elkényeztetik, a másik meg kb "örülj, amiért enni kapsz" - stb.

Én sem azért utálom a tesómat, mert létezik, hanem mert a szüleim kishercegnek nevelték, állandóan rám sózták, kihasználta, hogy ő a pici, a cuki, őt soha semmiért nem cs.szték le, velem ellentétben etc.

Nem az ő hibája, mert anyámék nem nevelték úgy, mint kellett volna, mégsem tudom szeretni őt, mert elvette a gyerek- és kamaszkoromat, ugyanis őt kellett pesztrálni állandóan.

Van, amikor tényleg a szülők tehetnek erről, de van amikor nem.

Az én szüleim nem tehetnek arról, hogy sosem voltunk jó testvérek a biológiai bátyámmal. Ő nem akart testvér, a szüleim viszont akartak még egy gyereket. A születésem óta a bátyám megváltozott teljesen. Letagadta, hogy a testvére vagyok, inkább cselédként bánt velem. Anyáék mindent megpróbáltak, hogy szeressen engem, de ő nem volt hajlandó. Én csak egy idegesítő alak voltam számára, pedig nem csináltam semmi rosszat. Ha a szobámban voltam csendben, akkor szólt, hogy igazán mehetnék takarítani! Ha anya megkérte őt, hogy segítsen meghámozni a zöldségeket, akkor a bátyám rögtön nekem szólt, hogy menjek, pont mikor tanulnom kellett. 15 évesen skizofréniát állapítottak meg nála. Azt mondták, hogy ha a szüleim nem vállaltak volna el engem, nem történt volna ez a bátyámmal. Korábban sokszor agresszívan viselkedett. A pszichológus azt mondta, hogy ez azért van, mert így védte az igazát (pontosabban a hazugságot), hogy nem vagyok a testvére. Nem lep meg, hogy sokan miért utálták meg a bátyámat. A rokonok látni se akarják őt.

Anyáék magukat hibáztatták, de én mondtam, hogy ők erről tényleg nem tehetnek. A bátyám saját magának köszönheti, hogy ilyen életképtelen fogyatékost csinált magából. Otthonról dolgozik, van gondozója is, aki néha elmegy hozzá és vele együtt elintézik a házimunkát, mert a bátyám egyedül teljesen képtelen erre. A szüleim néha meglátogatják őt, én viszont nem, és nem is erőltetik. Tabu vagyok a tesóm számára.