Veszekedés testvérrel?

KB két éve költöztünk össze a bátyámmal. Ő 25, én 22 éves nő vagyok. Eleinte minden rendben volt, mert teljesen úgy fedte egymást a műszakunk, hogy szinte csak hétvégén találkoztunk, akkor viszont programunk volt külön. Viszont ő most munkát váltott és így minden nap 1-2 órát látjuk egymást. Egyébként azért költöztünk össze, mielőtt valaki kérdi, mert tanulok, ő meg annyira el van foglalva a munkával, hogy nem zavatuk egymást. Régen is mindig az volt, hogy tökéletesen megvoltunk, viszont ha jött a nézeteltérés, akkor annak sírás volt a vége. Nos, most, hogy gyakrabban találkozunk, már felmerulnek viták. Ennek általában az a vége, hogy ő morog, vagy abszolút csendben marad és néz maga elé, én viszont ettől bestresszelek és vagy sírok, vagy nem tud beállni a szám. Együtt nőttünk fel és színre a legjobb barátok voltunk, de valamiért sosem tudtunk normálisan veszekedni, már ha lehet olyat. A vége mindig az, hogy bocsánatot kér, és én is tőle, de odáig olyan érzelmi hullámvasút vezet, hogy nagyon pocsék. Az új munka miatt most ő is kevesebbet keres, én pedig még mindig tanulok, nem akarunk külön költözni.. Megvan a saját terem, értelemszerűen külön szobában vagyunk, de nem elzárkózni akarok, hanem normálisan kommunikálni. Illene neki is már 25 évesen... Biztos vagyok benne, ha lenne módszer, amit a szájába rágok, akkor hajlamos lenne a változásra, de fene tudja, mi lenne a megoldás. Ha elkoltoznek is ez lenne, hiszen az egyetlen élő rokonom, nem fogom sosem kizárni az életemből, ezért kérlek adjatok nekem tanácsot, hogyan tudnánk érett felnőtt módjára befejezni a vitákat, ha már elkezdtük...

Köszönöm, a nevében is