Aki gyűlöli a testvérét, az elárulná, hogy miért?

Már mindketten felnőtt, dolgozó anyák vagyunk, de a húgommal a kezdetektől különbözünk. Nem utálat ez, inkább az alapszemélyiségünk nem passzol. Olyan ember, akivel egy gyors köszönésen kívül más nem lett volna köztünk, ha nem egy családba születünk. Ez kölcsönös az ő részéről is. Ami a nehézség, hogy anyánk ezt nem fogadja el és erőltetné, hogy jóban legyünk, de én megtaláltam azokat az embereket, akikkel jobban tudok kötődni, szórakozni, beszélgetni, és ő is így van ezzel.

Ezért döntöttem el, hogy ha nekem 2 gyerekem lesz, semmi sem garantálja, hogy ők összeillenek majd, ezért nem testvért szülök másodjára, hanem második babát.

Mert anyám lusta voltak foglalkozni vele miután megellette, és állandóan az én nyakamba volt varrva a kis görcs, nem lehetett életem, nem barátkozhattam nem lehetett párkapcsolatom.

Nem, nem fog javulni, 18 évesen elmenekültem tőlük és azóta feléjük se néztem

1. Eleve féltestvér, de az anyját ismerve az sem lepne meg, ha félrekefélésből született volna. Apasági természetesen nincs.

2. Tipikus életképtelen tucat k u r v a. A smink meg az iPhone az első, önálló gondolatai szökőévente vannak, és tudatosan kihasználja apámat.

3. Nem tisztel senkit és semmit, és ez volt a fő oka annak, hogy elkezdtem letagadni a létezését ahol csak lehet. Nem várom, hogy mintaember legyen, én se voltam az sosem. De azért az, hogy még a nagyszülei sírjához sem képes kimenni halottak napján, miközben nekik köszönheti, hogy jobbára normális gyerekkora volt (szülei voltak a szülei helyett)... Az ilyet én nem tudom rokonomnak tekinteni.