Vannak köztetek, akiknek 15+ évesen lett testvérük? Hogy éltétek meg?

16 voltam amikor megszületett a kistesóm.

Anyám nagyon kimerült volt mindig, ezért nagyon gyakran kellett nekem vigyáznom az öcsémre. Utáltam ezt a szitut.

Amikor szóvá tettem, hogy az iskolán kívül is lennének programjaim a barátaimmal és nem szeretnék állandóan bébiszitterkedni, akkor én voltam az önző.

Egyetemre se mehettem oda, ahova szerettem volna, mert csak havonta jártam volna haza, így anyu nem tudta volna lepasszolni senkinek se a testvéremet.

A suli második évében meguntam és elköltöztem.

A testvéremnek, én. Kezdettől fogva gyűlölt.

Ha a sikertelen életét ecseteli, mindig ott lyukad ki hogy "minden azzal kezdődött hogy ez a buz1 gyerek megszületett".

Nem szerettek pedig jobban. Ő mindent megkapott, playstation, márkás ruhák stb. Én semmit. A megunt játékjait se, mert azt is sajnálta tőlem. Ruhákat kínaiból vettek nekem. Tehát nem én lettem a kiskedvenc. Egyszerűen az volt a baja hogy léteztem, és valamennyire velem is foglalkoztak a szüleink.

31 évesen lett testvérem.

A szüleim már mindkettem elmúltak 50+ évesek.

Az hogy megszületett és,hogy teljesen egészséges kisfiú az egy csoda.

Ugyanabban a társasházban ugyan azon az emeleten 4. Emelet tetőrben lakunk a feleségemmel,mint a szüleim

Emeletenként 2 lakás van a házban,lényegében a szembe lévő lakást vettük meg.

Mivel nekünk is van egy fiúnk és csak 1 év a korkülönbség

Napi 24 órában együtt vannak, elválaszthatatlanok,na ők tényleg olyanok mint a testvérek lennének.

8. válaszaló vagyok és annyit tennék hozzá,hogy fura és egyben megmosolyogtató az az érzés, mikor a saját testvéred

Krisztián bácsinak hív

16 év van köztünk, engem le se szart a nővérem. Igaz, féltestvér, és megnehezíti a dolgot, hogy anyámmal utálták egymást nagyon.

Igazából 3 éve nem is láttuk egymást (15 kilométerre lakunk).