Ez csak szerintem volt tapintatlanság húgom részéről?

Nem feltétlen a barátnődre gondolt.Akinek nem inge ne vegye magára mondás nem tudom mennyire ismerős?Miért nem fogy le a barátnőd ha nem érzi jól magát 90 kg testsúllyal?Nehéz lefogyni de qrvára megéri.Én is lefogytam már nem egyszer szóval tudom miről beszélek.

Szégyenli a súlyát a barátnőd és ez érthető.Én is szégyelltem magam mikor el voltam hízva.Fogyjon le és problem solved.

AKkor már nem lehet kijelenti, hogy valaki nem akar elhízni? Az ország fele túlsúlyos, tehát kb. otthon egyedüül a négy fal között jelentheted csak ezt ki. Nehogy már a családi nyaraláson a saját apjával ne lehessen őszinte. A barátnődet meg sme melítette.

Mellesleg ismerek olyan kövér nőt, aki egy hsaonló szituban mondott volna valami humorosat és el van intézve.

De, tapintatlanság volt, mivel ez burkolt sértegetés. Ha nem ez lett volna a célja, akkor nem a barátnőd előtt nyomta volna le azt a monológot. Vedd elő utólag is és mondd meg neki határozottan, hogy többé ne viselkedjen így.

Viszont ha a barátnődet zavarja a túlsúlya és a sok evés az oka, nem pedig valamilyen betegség vagy hormonális probléma, akkor csakis ő tud tenni ellene.

Azt ECSETELNI, hogy mennyire visszataszítónak találunk egy olyan tulajdonságot, amivel egy jelenlévő is rendelkezik, szerintem is tapintatlanság. Mert mivel ő is olyan, levonja a következtetést, hogy a beszélő róla is így gondolkodik, és máskor, mások előtt talán személy szerint róla is így nyilvánul meg.

Mindenki tudta addig is, hogy a húgod nem akar meghízni, és előnyben részesíti a karcsú, sportos alakot, ezen nem is bántódott meg senki. Azon sem, hogy kimondta: nem akar plusz kilókkal hazamenni. Tök oké. Ahhoz, hogy tapintatos legyen, nem is kellett soha azt hazudnia, hogy szerinte a kövér test is szép, vagy hogy ő is szívesen lenne kövér, csak a közvetlen, öncélú beszólogatást kellett kerülnie. Bántó akkor lesz a dolog, mikor feleslegesen szókimondó, sértő módon nyilatkozik a másik tulajdonságairól - még ha nem is személy szerint róla beszél.

Ez olyan, mint a szakmunkás barátaid előtt arról panaszkodni, hogy ha a fiad nem javít az átlagán, "még a végén mehet valami szakmunkásképzőbe a hülyék közé". Nem a barátaidat hülyézed le, mégis rögtön úgy fogják érezni, hogy hülyének tartod, és lenézed őket - hiába vannak tisztában vele, hogy a szakmunkásképző tényleg nem az éltanulók útja, és hiába tudták addig is, hogy a diplomát többre értékeled, ez így egész másképp hat. Nem is kell sok ész ahhoz, hogy ne mondj ilyeneket a szakmunkás barátaid előtt, meg a bátyád kövér barátnője előtt.

A húgod jobb esetben nagyon (már-már valószínűtlen mértékben) alulfejlett szociálisan és kommunikációban, és tényleg nem esett le neki, hogy a jelenlévő barátnődet bántja, ha ilyen megvetéssel vegyes undorral beszél előtte azokról a problémákról, amikkel rendelkezik. Ha amúgy jó kapcsolatban vannak, és tényleg kedveli őt, akkor csak ez van, hogy nem egy éles kés. Ebben az esetben elnézném neki a dolgot, de azért megkérném, hogy máskor kicsit gondolja át jobban, mit mond. Ha viszont vannak arra utaló határozott jelek, hogy a barátnőd zavarja, idegesíti őt, vagy bármi miatt nem kedveli, akkor ez tényleg egy magát hülyének tettetéssel fedezni próbált, célzott sértegetés volt.

De hogyha igaza van, akkor mit csináljon?

Nem a barátnődnek kell hisztizni, hanem elfogadni, hogy kövér - 90 kilósan, mégha 180+ cm, IS a normál súlya felett van -, és tenni ellene.

Nekem is van kövér ismerősöm, és halálosan utálom, hogy ő a mártír, jaj, nem tud lefogyni, stb, közben nem AKAR.

Oké, de akkor ne pamaszkodjon.

Némileg igen tapintatlan volt, mert még ha általánosság is, akkor is sért (mert belevesz egy közegbe). Barátnőd szenved valami betegségben vagy csak ülőmunkát végez és mikor hazaér nem mozog? Előbbi esetben érdemes orvost felkeresni és étrendet váltani, utóbbi esetben étrend változtatás mellett érdemes beiktatni fokozatosan a rendszeres mozgást. Kezdetben napi 20 perc intenzív sétával vagy kerékpározással, utána meg könnyebben megy.

Sajnos én sem vagyok kisdarab, van rajtam is ~10 kiló felesleg és rosszul is érzem magam. Régebben rendszeresen sportoltam, itthon is edzegettem, de mióta abbahagytam feljött néhány kiló, ezt napi 45 oerc sétával próbálom egyszinten tartani. Kellemetlen az is nekem, hogy a barátom családjában (igaz, mindenki 185-190 felett van) szinte mindenki vékony, mint egy ceruza, nem is értem dundiként hogy tetszhetek a barátomnak, de senkinek se jutott még általánosságban beszélni a túlsúlyosakról.

Bár mamám (igaz 92 éves) szokott olyanokat ellejteni "én nem eszek sokat, vigyázok a vonalaimra" ezzel is azért megsértve nagybátyámékat, akik szintén túlsúlyosak (sajnos nagyon), de ez a mondat nála már le se esik, csak magát védi azzal, hogy egyből megeszi azt, amit viszünk neki.