Ha a testvéretek árulna, vagy drogozna, és rendőrök lennétek, jelentenétek?

Drog=halál, akár csak egyesek szerint a meleg=pedofil, és a többi.

Gyönyörű példák az előítéletességre.

Köszi az utolsónak is a remek példát.

A másik összeverése pedig teljesen rendben van, hisz aki droghoz nyúl, annak ne is legyenek emberi jogai…

Erről beszéltem.

A drokosssokkk azok nagyon rosszak, de akiknek az agya helyén mindenféle kukac van, és olyanok, mint a fal, fel se fogják az előző hozzászólást, ami bizonyítja, mennyire megbélyegzően, általánosítóan, hamisan és előítéletesen látják a világot, pont úgy, ahogy egy elnyomó rendszer szeretné őket hangolni.

Szóval gratula a 20-asnak is.

Bonyolultabb gondolatok felfogására képtelennek bizonyult.

Nincs ezzel egyedül.

Mondok akkor egy neki is érthető gondolatot: egyszer egy, az egy.

Kedves 19-es, nem ártana, ha értve olvasnál. Igaz ugyan, hogy egyetemi oktatók, felmérések igazolják sajnos, hogy manapság az értve olvasás nem erőssége a fiataloknak, de attól, aki azt akarja hogy komolyan vegyék, elvárható lenne.

Nem érzem, hogy paranoiás lennék, és azt sem írtam sehol, hogy társadalmi problémákat kívánok a drogozás kriminalizálásával megoldani. Egyszerűen arról van szó, hogy nézetbeli különbségek vannak közöttünk, mivel én nem tekintem bocsánatos bűnnek a tudatmódosító szerek hatása alatt elkövetett bűncselekményt (ezzel még most sem azt mondom, hogy minden drogos bűnöző!!) Azt gondoltam, az okfejtésemből nyilvánvaló, hogy nem az időnként füvezőkre, a ritkán tudatmódosító szereket használókra gondoltam. Számomra drogos az, aki rendszeresen drogozik, és arról leszokni saját erőből valószínűleg nem is tudna. Mint ahogy nem alkoholista az, aki megiszik alkalmanként néhány pohár sört, étkezéshez bort, vagy különböző alkalmakra akár egy-kép kupica töményt is felhajt. Terjesztő meg az, aki gátlástalanul drogot árul bárkinek, akkor is, amikor nyilvánvaló pl. hogy egy bulin, szórakozóhelyen partydrogként fogják használni. Inkább te próbálod összemosni dolgokat, pedofil, cigány, drogos, holott erről szó sem volt, te bagatellizálod életed a füves állapotban "elkövetett" legjobb beszélgetéseivel. Csak halkan kérdezem... lehet, hogy csak füves állapotban vagy képes jó beszélgetésekre? Nem benned van akkor a hiba, ha magadtól nem megy, csak füvezés hatására?

Tulajdonképpen mire célzol, amikor azt sugallod, hogy a drogosok (egy része!!) társadalmi problémák miatt drogozik? Rossz anyagi helyzet? Azt hiszem sokan kiegyeznének annyi elkölthető havi többlettel, amennyit a drogra költ, aki drogozik. Elismerés hiánya? Azért tenni kell, nem várni, mint a sült galambot. Családi problémák? Annak megoldása nem a társadalom dolga. Nagyon divatos lett mindent a társadalmi problémákra kenni, és ezáltal mintegy felmentést követelni a saját kudarcaink miatt. Úgy gondolom,John F. Kennedy gondolata ma még aktuálisabb, mint akkor volt: "Ne azt kérdezd, hogy mit tud tenni érted a hazád, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért." (Gyengébbek kedvéért a hazát be lehet helyettesíteni a társadalommal. Természetesen ez kölcsönös kell hogy legyen, de mára nagyon eltolódott abba az irányba, hogy mindenki csak követel, de nem akaródzik nyújtania is.)

Változatlanul fenntartom, hogy a drogos - sic! DROGOS, akinek már szüksége van a drogra - veszélyt jelent mindannyiunkra, hiszen ki tudja milyen úton-módon jut legközelebb ahhoz a pénzhez, ami kell a drog vásárlásához. Persze megoldás lehetne az, hogy szabadon bárki vásárolhatna olcsón drogot a patikákban, esetleg a dohány analógiájára létrehozott "Nemzeti Grogboltokban" saját használatra... de mit is? Füvet? Ginát? Extasyt? Heroint? Bármit? Mindent?

Tudom hogy naiv vagyok, de talán nem a rendhagyókhoz kellene igazítani a társadalmat, nem a középszerűekhez lehúzni a tehetségesebbeket, nem szabadjára engedni minden még oly képtelen ötletet. Vagy... talán megoldás lehetne kötelezővé tenni a droghasználatot, és akkor nem lenne feltűnő az üveges szemmel maga elé meredő, a túlpörgött, vagy kábán támolygó ember, hiszen mindannyian azok lennék. Ebben az esetben viszont én lennék a forradalmár, a lázadó, mert követelném a normalitáshoz... bocsánat, akkor az lenne a normális... inkább a drogmentességhez való jogomat.

Ilyen tekintetben nincs irigylésre méltó helyzetben egy rendőr. Ha jelenti, az a baj, ha nem jelenti, az a baj.

Néhány évtizede vihogva mutogattak az utcán egy rendőrt, aki a saját anyját megbüntette, mert nem volt lámpa a biciklijén. N most, képzeljük el, mit mondott volna ugyanez a személy, ha őt megbünteti a rendőr a hiányzó lámpáért, az anyját viszont nem...

23-as, azért egy globális lakhatási, szociális, politikai, és társadalmi válság közepén egész jól felvezetted az egyéni felelősség kérdését.

A népesség jelentős százaléka szegénységben, vagy mélyszegénységben él, a gyerekekre hosszú évtizedek óta alig van idő, mert a kapitalista termelés beterelte a nőket is a munkaerő-piacra.

Egy kereső és egy családgondozó helyett van két kereső, a gyerek meg majd valahogy megoldja magát.

A törődésre jutó idő minimális, az óvodák, iskolák nagyon lepusztultak, vagy alulfinanszírozottak, nem csak itt, hanem máshol is Európában és Amerikában, és akkor hagyjuk, hogy keletre még ennél is rosszabb.

Gabor Mate említi a friderikusz podcastban ezt, hogy a trauma alapú megközelítése a lelki problémáknak Kanadában gyakorlatilag be volt tiltva, és ha például Kínára gondolunk, ott nem adhatta úgy ki a könyvét, hogy a társadalmi eredetű problémák is bele legyenek véve a könyvbe.

Nyugaton is gyógyszerezik a lelki problémákat, mintha valamiféle gépek volnánk, amik csak elállítódtak, pedig a társadalmi hatások bizony nem adnak okot a hibás viselkedésre.

Egyszóval tabu a szociális megközelítés nálunk is.

Ahol viszont belátták a tévedést a döntéshozók, ott bizonyították a számok, hogy ez a helyes irány.

Ezzel együtt természetesen nem muszáj szembenézni ezzel, és lehet tovább tetetni, hogy ez kérem az egyén felelőssége, csak akkor viszont el kell fogadni, hogy nem is fog javulni a helyzet.

Az első bekezdésedre annyit reagálok azért, hogy valóban nem tökéletes a szövegértésem, ha valamiben rosszul vettem ki, amit írsz, akkor elnézésedet kérem.

A második bekezdésed első fele szerintem nagyon korrekt, de pont a feljebb általam írt okokból azokat nem tudom elítélni, akik függők, én ennél mélyebben látom a probléma gyökerét, mint hogy elintézzem az egyén felelősségével.

Az egyén, ha például egy már függő családban nő fel, sanszos, hogy hiába született bárányként, lehet, már magzatként károsodott az idegrendszere, esetleg babaként magára hagyták, amikor az anyjáért sírt, verhette az anyja, az apja, kiközösíthették, ahogy engem is anno, az osztálytársaim, szegénységben, létbizonytalanságban kellett felnőjön, és ezek a hatások csak azok, amik mind-mind olyan maradandó károsodásokat, eredményezhetnek, ami következtében az illető egész életében hajlamosabb lesz a szerek segítségével pótolni a gyerekként meg nem kapott szeretetet, az élete felett érzett fájdalmat, és a többi.

A munkajogok arra szolgálnának, hogy szabályozzák a munkaórákat, munkakörülményeket, hogy legyen idő és energia a családra, és ezen jogi környezet kialakítása ugyanazok dolga lenne, akik sarkon fordulva mindent az egyénre kennek, hiszen “a munkaadó és a munkavállaló egyenlő felek”, ami az egyik alaphazugsága jelenlegi társadalmunknak.

A szociális háló arra szolgálna, hogy aki bajba jut, az ne legyen teljesen magára hagyva a problémáival, és a vadkapitalizmus embertelen rendszerére adott munkásmozgalmi erőfeszítések harcolták ki, hogy a munkaadók ne lehessenek annyira a nyomorúságos élet és halál urai, mint a kapitalizmus kezdeti idejében, hanem legyen valami segítség a bajban, ne csak az imádság.

Az iskolarendszer állapota is olyan, hogy minden negyedik ember funkcionális analfabéta, és igaz, hogy ha penge vagy nagyon, esetleg van pénz a magántanárra, jó iskolára, akkor van esélyed egy jó karriert megalapozó tudást összeszedni, de a tömegeknek nem ez a helyzet.

Az egészségügy ugyanez.

Lehet azt mondani, hogy ha a legjobb vagy, akkor megúszhatod a fenti dolgokat, de azért a társadalom jelentős többsége világszerte lecsúszóban van, köszönhetően azoknak a politikusoknak, akik az egyén felelősségét hangoztatva az évtizedek során hátbaszúrták a választóikat, és a felső tízezer vágyai szerint formálták át a társadalmat, szocializmust teremtve a kiváltságosoknak, és ridegtartást a tömegeknek. Nem arról van szó, hogy teljesítés nélkül követelni manapság milyen divatos, hanem a dolog ott kezdődik, hogy az állam az elnyomáson kívül nem tesz hozzá semmit a társadalom fejlődéséhez.

Erről bővebben érdemes esetleg megnézni a public investment szintjét az utóbbi évtizedekben, és az ennek a hosszútávú következményeire adott rendőrállami válaszokat a világ jelentős részén. A kapitalizmus rövid virágzása alatt a tőkejövedelmeket 80-90 százalékos adókkal sújtották, míg manapság a legtöbb vállalat effektíve 0 adózást produkál, és a költségek a munkavállalókra vannak terhelve.

Érdekes az is, hogy a hadseregre költ például az usa 900 Milliárd dollárt, Ukrajnának százmilliókat küld, de évi 20 milliárdból meg lehetne oldani a hajléktalanságot.

(Messzebbre mutat, hogy azért nem teszik, mert a rendszer kényszermunkán alapul, és ha mindenkinek lenne alapjövedelme, senki nem menne el harcolni, fillérekért profitot termelni, a médiába pénzért hazudni, olyan munkákat elvégezni, melynek társadalmi hatása káros, vagy egyenesen pusztító. Egy elnyomó rendszernek elnyomott munkavállalókra van szüksége.)

Amit a szertől megkapnak ezek az emberek, az egy pótlék, amivel el tudják viselni az élet fájdalmát, a szeretet hiányát, a rossz szociális körülményeket, és a traumákat, ami ezeket gyakran továbbvitte a saját generációjának.

Nem állítom azt sem, hogy nem válhat valakiből függő akkor, ha az élete látszólag tökéletes. Ugyanakkor a legtökéletesebb életet élő ember se érezheti boldognak magát, ha körül néz a mai világban.

Viszont a kriminalizálás mindenhol megbukott, ahol pedig megszűntették, és szociális problémaként kezelték a szociális problémát, ott nyilvánvalóan sikerült a problémák nagy részét megoldani.

A svájci, és a portugál kísérlet ezen eredeti problémákra fókuszál, és ezzel magát a függés alap okát igyekszik megszüntetni, és a kísérlet eredménye egy sikersztori.

Abban sem látok problémát, ha partidrogként használnak bizonyos drogokat, néhány sör nem árt meg, ahogy a cannabistól sem fognak automatikusan lányokat erőszakolni a wc-ben.

A terjesztőknek nem is volna nagy üzlet a terjesztés, ha patikában árulnák a cuccot. Egyből megzuhanna a maffia bevétele ebből a forrásból, ahogy láttuk ezt Svájcban, vagy Portugáliában is.

De ez sem célja az államnak a legtöbb helyen, ehelyett inkább azt látom, hogy vannak, akinek sose néznek a körmére, és vannak, akit azonnal lecsuknak terjesztésért, mert levannak osztva a lapok a szürke zónában, és valljuk be, hogy nagyobb bizniszt lehet csinálni valamin, ami tiltott, és ezért sokszorosába kerül, mint ami boltban kapható. Elgondolkodtató ez a része.

A megoldás pontosan az, ami pontosan túl is mutat a rendszerlogikán, tehát ezért tabu.

Szociális problémák megcélzása, ami ellene van a kapitalizmus profittermelési logikájának, amint azt feljebb részleteztem, lelki traumák megcélzása, ami ellene van a nagy gyógyszervállalatok érdekeinek, és ugyanitt a politikai vezetés egyébként is igyekszik inkább mindenkit traumatizálni, hogy ezzel is minél jobban ki tudja alakítani a vezetők és elnyomottjaik közötti traumakötést, és ezzel a politikai hatalmát megerősíteni.

Csak lelki sérültek és műveletlenek fognak nárcisztikus vezetőkre szavazni, akik elnyomják őket.

Boltban árulni a holmit, ami miatt zuhanna a szürkezónás maffia profitja, hívjuk ezt nyugodtan egyfajta korrupciónak.

Az emberek nem teszik tönkre magukat, ha nem érzik úgy, hogy az élet egy kín, egy fájdalom, ami minél hamarabb véget ér, annál jobb, de sajnos sokan érzik így manapság, és egyre többen.

Pont az utolsó bekezdésed az, amelyet megcáfol a cikk, aminek a linkjét küldtem, el kellett volna olvasnod.

Amiktől az utolsó bekezdésben rettegsz, azt az élet bizonyította be, hogy pont hogy a jelenlegi hozzáállás következménye, többek között legalább is, és továbbra is javaslom elolvasni a cikket.

Meg esetleg elolvasni még egyszer, amit előzőleg írtam.

Elolvastam a cikket, végig. Korrekt adatokkal dolgozik, de az ég egy világán semmit nem mond, csak kiértékeli a statisztikai adatokat. Tény, a kábítószerek fogyasztásának radikális csökkenése, a függők számának radikális csökkenése, de semmit nem mond arról (egy félmondaton kívül), hogy ez mire vezethető vissza - nagy valószínűséggel NEM CSAK arra, hogy a terjesztők száma kb. harmadára esett vissza, hanem (véleményem szerint is) arra a tényre is, hogy a tiltás feloldásával már nem volt annyira érdekes a kábítószer. Gyermekkorunkból... amíg tiltották a cigarettát, addig a legtöbben titokban, iskolai WC-ben, délutáni találkozásokon sokan pöfékeltek. Akiknél otthon az apjuk odatette eléjük, "itt van lányom-fiam, gyűjts rá", azok kisebb valószínűséggel lettek dohányosok.

A cikkben - amit amúgy elsődleges okként hangsúlyozol - egy szó sincsen a társadalmi-szociális helyzetről, kilátástalanságról, stb. mint kiváltó okról. Még csak direkt utalást sem találtam rá, kizárólag a dekriminalizációról, és a gyógyítás előtérbe helyezéséről van benne szó, nem másról. Ismétlem: a kábítószer - áránál fogva - nem az elesettek fegyvere a feledésért, hanem a jobbmódúaké, akik annyira nincsenek a társadalom peremén, semmiképpen sem hajléktalanok, stb. Azok a szerencsétlenek a filléres pancsolt szeszbe fojtják a bánatukat.

Érdekességképpen, a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények is erősen csökkentek ugyan, de kisebb mértékben, mint a kábítószerrel való visszaélések szám. Ez mutatja a kábítószerezők veszélyességét, ha csak harmadannyi a kábítószerfüggő, de csak fele annyi a kábítószeres bűncselekmény, az egyértelműen jelzi, hogy a kemény mg mennyire veszélyes.

A különböző hozzáállásunk... a büntetésnek két célja van, a generális, és a speciális prevenció, vagy egyszerűen kifejezve, az egyén visszatartása az ismétléstől, és a társadalom védelme. Itt van erős különbség a nézeteink között. Te az egyént, a "szegény" elesettel látod első helyen, én pedig azt, aki talán csak rosszkor volt rossz helyen, és vétlenül áldozattá vált. Ez is az örök dilemma része, hogy csak és kizárólag az egyént, mint embert lássuk mindig, minden esetben, vagy értékeljünk is egyben. Elcsépelt példa: bűnöző és az őt üldöző rendőr súlyosan megsérül (most mindegy miért, miben, egymásra lőttek-e, vagy balesetet szenvedtek, mindkettő kórházba kerül. Egyetlen orvos van, az orvos azt a sérültet fogja először ellátni (és ezzel automatikusan magára hagyni a másikat) amelyiknek súlyosabb a sebesülése, akár csak kicsivel is (nem kitalált dolog, ténylegesen többször megesett és komoly társadalmi reakciókat váltott ki), amikor a bűnözőt látta el, megmentette, a rendőr pedig közben belehalt a sérüléseibe. Az orvosnál még magyarázható ez a cselekedet, de - véleményem szerint - társadalmi szinten már régen kötelező erővel az orvos felé már szabályozni kellett volna. Nyilván kitalálod, én annak a híve vagyok, hogy először a vétlen rendőrt kell ellátni, és csak utána azt, aki miatt az egész bekövetkezett, a bűnözőt (ha most azt mondod, balesetnél a bűnöző is vétlen, akkor igen, a balesetben, de a szituációban nem, ugyanis a bűntette miatt állt elő a helyzet, a baleset is. Más szóval, aki oka valaminek, az nem hivatkozhat egy másik sértettel szemben enyhítő körülményekre. Ha tehát, mindenképpen választanom kell egy drogos bűnöző és egy ártatlan sértett között, akkor vesszen a drogos, és minden segítség az ártatlané. Más szóval, ad absurdum, kivonom a drogost a forgalomból és bezárom (akár elvonóra akár börtönbe), hogy ne veszélyeztethesse az ártatlant. Mert, ismét ad absurdum, a drogos tehet arról, hogy drogozott, hogy elborult az agya, de az áldozat nem tehet arról, hogy a drogos útjába akadt, és az leszúrta a pénzéért. Hozzáteszem, bármennyire is meg tudnám érteni azt, aki valakinek a halála fölötti bánatát kábítószerbe fojtja, munkája, családja elvesztését másképp nem tudja elviselni, ha választani kell, CSAK EGY ártatlan van, és az NEM a drogos.

hu basszus de sok időtök van,h képesek vagytok ide ennyit írni,v be vagytok tépve?:D

Komolyabbra fordítva a szót:ugyan nem testvérem,de v legjobb barinőm rendszeresen füvezik,pasijával csak azért van együtt,mert ő a dílere,és bár már összevesztünk-bármily hihetetlen,de a cuccozása miatt,mert tök link és arogáns lett,amit normális ember nem tolerálhat- ,mégse nyomnám fel,pedig tudom,hol laknak!

Én egyébként a piát előbb tiltanám be,mint a füvet,mert bár sose kattantam rá különösebben egyikre sem,a pia a legtöbb emberből kihozza a vadállatot,míg a fű nem,ellenben mind2 roncsolja az agysejteket,ami több v barátomnál észrevehető.Én inkább mondtam le barátságokról,mint,h én is elbutuljak,mert bizonyított tény ez utóbbi igenis megtörténik,sőt a fű folyamatos használata skizofréniát is okoz,de mind ennek ellenére is a fűre szavaznék,ha lehetne,és az alkoholt beszüntetném!/alkesz környezetben nőttem fel,de hál istennek,v pont ezért én full absztinens vagyok!/

Dr. Heath, Nixon adminiszrációjából, aki ezt mondta, de nem.

A cannabis, az alkohollal ellentétben nem pusztítja az agysejteket.

Ha valaki nagyon rá van kattanva, akkor már problémákat okozhat, és eleve 21 alatt nem ajánlott, amíg az agy fejlődik.

27-es: végre valakivel értelmes vitát tudok folytatni.

Hát naná, hogy szíves örömest.

Én már egy hete nem szívtam semmit megint.

Fáj is a hátam gyakran, de majd valamit kitalálok.

Reagálva a vitapartneremre:

A cikkben ahogy mondod, nincs szó a szociális aspektusról annyira, van viszont egy remek előadás, ahol erről is van szó, ez pedig Gabor Mate TED előadása, van magyar felirat, (könnyen megtalálod youtube-on, és nekem is nagyon sok új info volt benne, és nagyon ajánlom meghallgatni.

Akik eddig elolvasták a szerintem remek vitánkat, azok szánjanak rá egy negyed órát erre a fantasztikus, szemet felnyitó előadásra.

[link]

Ezen kívül pedig ajánlom még Johann Hari előadását. Szintén magyar felirat.

[link]