Elrontottam ezzel a húgom kamaszkorát?

Húgom 11 éves korában leültetett engem beszélgetni az élet nagy dolgairól. Tudjátok, fiúkról, szexről, tehát így összességében a nemiségről. Úgy éreztem jobb ha természetesnek kezelem a témát, minden egyes kérdésénél megkértem, hogy mondja el ő mit érez, mit gondol a témával kapcsolatban, mert megszerettem volna érteni mi zajlik ilyenkor a kicsi fejében és, hogy mit tud, csak utána mondtam el neki a tanító jellegű véleményemet, ember ismereteimet, pl. hogy mire figyeljen a fiúknál, hogy ne engedjen az idősebb férfiak csábításának és hasonlók, akkor az első szexről is kérdezett, mikor kell elkezdeni, hogy ezt hogyan kell elképzelni, milyen egy figyelmes fiú. Azt gondoltam, hogy ez segíteni fog neki, hogy elkerülje a rossz szándékű embereket, de szerintem pont emiatt most meg 17 évesen még fél kapcsolatokba lépni, fél hogy csak kihasználnák, nem bízik az emberekben, fiúkban főleg, bár igaz, hogy nem keresi a szerelmet, a kapcsolatokat, de sokszor szomorú és tanácstalan. Úgy érzem a szexuális vágyak elfojtása a legfőbb oka ennek, túl korán kezdett el érdeklődni iránta és valószínűleg vágyakozni is rá, de én úgymond "nem hagytam", hogy fejlődjön magától ilyen téren, túl sok információt adtam át neki, nem szánt szándékkal, csak nem akartam, hogy túl korán(Nem korra gondolok itt elsősorban, persze a kor is szerepet játszik) belemenjen valamibe.