Mi volt utólag visszagondolva a legdurvább élményetek gyerekkorotokból, ami a tesótokhoz köthető/amit megcsinált veletek, de amit akkor nem gondoltatok durvának?

Volt sok durva verekedésünk, veszekedésünk, de nem ez volt a legdurvább.

Nyáron már egész pici korunktól egyedül voltunk otthon. Én olyan 9, öcsém olyan 6 éves lehetett. Sajnos apukánk nem volt a helyzet magaslatán, mindenkiben megbízott. Egyik munkatársának, egy Géza nevezetű csávónak a 18 éves feleségét meg a 4-5 éves kisfiát, Gézukát hozta haza reggel, mielőtt el nem ment dolgozni, hogy hagy maradhasson velünk aznap a gyerekkel. Nem volt semmi azon kívül, hogy szellemes meg ördögűzős videókat néztünk vele a neten, de akkor is bizarr így visszagondolva, hogy egy vadidegen nővel meg a fiával voltunk egész nap, ott ettek nálunk, ott ittak, meg az ördögűzős videók után nem mertem bemenni a házba csak az udvaron mertem lenni, és emlékszem, hogy ott a hintáknál arról beszélgettünk, hogy 10-11 évesen az osztálytársai már terhesek voltak.

Nem velem, a férjemmel történt, 7 éves volt, mikor kishúga született. Ők a harmadikon, egy pajtása a második emeleten laktak lakott. Azt beszélték meg, hogy ő ledobja a kishúgát az erkélyen, a jatszótársa majd kifogja 😃😆 Anyósom az utolsó pillanatban lépett közbe.

Ez volt az egyik alkalom a sok közül, amikor elverték az uram seggét. Nagyon rossz gyerek volt.

Az én öcsém csak mindíg csinált valamit amitől anyám ideges lett, aztán rám fogta. Ő volt a kiskedvenc. De szándékosan azért csinált mindíg h4lyeséget hogy rám tudja kenni mert ez volt neki a hobbija. Bántani nem tudott, volt hogy ő ütött meg hamarabb de mindíg én vertem meg aztán össze vissza hazudott anyámnak az meg nyilván elkezdte babusgatni velem meg ordibálni.

De például olyat is csinált, hogy kb 1 órára elmentek anyámék addig nem is voltunk egy szobába konkrétan aztán mikor hazajöttek ELKEZDETT KAMUBÓL SÍRNI és kitalálta hogy megvertem amég nem voltak itthon. Anyám egyből nekem esett, de ott szerencse fater is itthon volt aki tudta hogy nem hazudok. 1-2 dolog neki is rosszul eshetett pl mikor apám nyíltan mondta mindíg hogy én vagyok a kedvenc gyereke. (amúgy sose volt itthon szóval bármi volt mindíg anyámtól kaptam az ívet mert úgyis mindenért én voltam a hibás) Amúgy utólag visszagondolva kib4szott nagy szerencse hogy öcsémmel nem voltunk többet összezárva felügyelet nélkül, mert sajnos komolyan mondom hogy b1ztos hogy egyszer agyonvertem volna. Sose akartam bántani de mindíg rászolgált az ilyen húzásaival, és az a kemény hogy konkrétan tudta ő is a forgatókönyvet de élvezte. Csinál valamit, rám fogja, megverem aztán anyám babusgatja és én vagyok a rossz. Amúgy volt hogy tök random meg akart verni, sose tudta felfogni hogy mindíg ő marad alul.

Tesó lelökött a lépcsőn. De ha nem regélnek erről, nem is emlékeznék, olyan kicsik voltunk. Valószínűleg nem is direkt lökött le.

Amúgy nem lett bajom, pár lépcsőt gurult, anyu elkapott ..

Fél éves koromban lábújhegyen álltam a kádban, a számba épphogy nem folydogált be a viz, teli erőből üvöltöttem. Tisztán érzem a rettegést. Nem is a haláltól féltem, inkább valami mélyebbtől, hogy nem kapok majd levegőt ( gondolom ösztön érzés, mivel tudatosan most is érzem, hogy nem tudtam ezt, csak azt, hogy szenvedni fogok).

A nagyobbik nővérem a kádban volt és csak nézett rám néha.

Csak kb összesen fél perc van meg az egészből mára, de mamám elmondása szerint, ő kapott ki a kádból.

Szóval aki azt mondja. Mit is szokott a sok semmihez se értő gagyogni?

2?, 3 éves kor alatt nem emlékezhetsz semmire sem? Na.., ők nem tudják mit jelent a trauma.