Tudok valahogy segíteni a feleségemnek? Szerintetek ezen van értelme aggódni?
A feleségem húga elhunyt közel 3 éve, neki és a férjének van egy 4 éves kisfiuk. A sógorunknak van egy újabb partner az életében, szimpatikus, aranyos hölgy. Azt gondolom jól megvannak, oda is költözött, együtt nevelik az unokaöcsénket. A feleségem viszont attól retteg, azon aggódik, hogy mi lesz ha az elhunyt húga kisfia anyaként fogja hívni a sógorom jelenlegi párját, mi lesz ha megházasodnak stb.
Nagyon fél, hogy a kisfiút nem fogja érdekelni az elhunyt vérszerinti anyukája. Ott tartunk, hogy több éjszakát átsírt, és szinte rettegve beszél olyan dolgokról amikben nincs is részünk, nem tudhatjuk, hogy lesz. Megértem Őt persze, hogy fáj a testvére elvesztése aki ugye nagyon fiatal volt (29 éves volt). Szeretnék segíteni, de nem mehetek oda sógoromékhoz, hogy "ígérjék már meg, hogy nem fogja a kisfia jobban szeretni a párját mint a feleségem húgát, és annak ellenére, hogy talán fiaként neveli nem szólítja anyának csak, hogy a feleségem megnyugodjon" Anyósomék is keményen rátesznek egy lapáttal, amit teljes mértékben megértek hisz nekik meg a gyermekük hunyt el és persze, hogy féltik az emléke tiszteletét. Habár tudom nem lehet mit tenni hisz olyan picike volt a kis pöcsös, hogy biztos vagyok benne, hogy nem nagyon fog emlékezni a vérszerinti anyukájára hisz olyan picike még. Az elhunyt sógornőm imádta, rajongott a fiáért mint egy igazi anya, azt gondolom ez az emlék helyez nagyobb terhet a feleségemre. Valaki hasonló helyzetben volt már? Ha igen mit tanácsoltok?
Ez teljesen fölösleges túlaggódás. Nyilván te is érzed...
A gyereknek érzelmi biztonságra van szüksége elsősorban, amit valószínűleg megkap a "pótanyától". Ez borzalmas rágörcsölés, hogy ki kit fog jobban szeretni. A szeretetnek nincs mértékegysége!!! Egy négyéves - a korából adódóan - mérsékelten fog tudni emlékezni az igazi anyukájára. De inkább az lenne a baj, pszichés probléma, ha a gyerek folyamatosan azon kattogna, hogy hol van az igazi anyukája...
Pontosan elég, ha mesélnek neki - mindig az életkorának megfelelő szinten - az anyukájáról. De ne ez legyen a napi program, hogy folyamatosan emlékeztetik az elhúnyt anyára. :(
Szerintem kár ezen aggódni, mert a feleséged húga is biztos azt szerette volna, hogy a családja egy idő után túl lépjen rajta és boldog legyen.
Ha az apuka rendszeresen beszél a vérszerinti anyukáról és néha kiviszi a temetőbe akkor nem fogja elfelejteni senki és ezzel szerintem nem is lenne semmi baj.
Ha a gyerek 4 éves és 3 éve halt meg az anyukája, akkor új nő ide vagy oda, nem fog emlékezni rá, mert az ember nem emlékszik egyéves korából semmire (max ha bemagyarázza magának). Szóval ez alapból megbukott sajnos, nem a nőre kell haragudni.
Amúgy nektek van gyereketek? Mert ha nincs, akkor bocs, de úgy jön le, hogy a feleséged féltékeny az új nőre, hogy gyereket nevelhet, ő pedig nem. Esetleg nem lehet, hogy titkon abban reménykedett, hogy a kicsi sokat lesz veletek, ő lehet az anyafigura az életében, ez pedig az új nő érkezésével semmissé vált?
Egyébként ismerek olyanokat, akiknek elhunyt pici korukban valamelyik szülője. Nincs vagy alig van emlékük róla és anyaként/apaként szólítják a nevelőszülőt, úgy is szeretik, ennek ellenére tisztában vannak vele, hogy nekik volt egy édesszülőjük, aki már nem lehet velük és tisztelik, ápolják az emlékét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!