Mit csinálnál a helyemben ?

32-es nem szedek semmilyen gyógyszert,, soha nemis szedtem, de megnyugtatlak hogy még a héten bemegyek természetesen fölöslegesen a kórházba hogy trichotillomániában szenvedek,(az interneten utána néztem már onnan tudom a nevét a betegségek, nem tudják hogyan alakult ki és azt sem hogyan lehetne meggyógyulni belőle). Majd felirnak valami nyugtatót azt fizethetem aztis, aztán majd vagy segít vagy nem. De nyugtatós állapotban nem lehet gyárban dolgozni, semmifèle tudat módosító szer hatása alatt nem állhat az ember főleg nem alkohol hatása alatt, de úgy is szondáznak, hiszen egy gyárról beszélünk, nehéz dolgok vannak a fejünk fölött stb kell a reflex. Tehát csak akadályozna a gyógyszer a megèlhetèsemben, de azért bemegyek biztos ami biztos mert ez sem állapot, égyèpkènt engem igazából nem zavar hogy mások szépítkeznek meg igyekszenek refrènybe kerülni engem hidegen hagy ez teljes mértékben én annak örülök ha másnak van vagy van valamije amiben örömèt leli, de az ne én legyek, nem zavar engem hogy alig van szemöldököm a munkát nem befolyásolja, az pedig hogy lesznek emberek akik majd rólam beszélnek, meg furán néznek rám az az ő bajuk, vagy hogy unalmukban viccet, gúnyt akarnak belőlem űzni, na az egy egészen más dolog, de erre csak annyit mondok hogy nem tart örökké a műszak, tehát ha ő nem a munkájával foglalkozik és belőlem akar ismeretlenül vicc tábort csinálni akkor munka után én is eligazítom mi merre hány kilómèter, hogy majd róla is beszéljenek ne csak rólam milyen szépen sikerül nyáron elcsúsznia arccal a betonba, nem baj ha kirugnak ez miatt de ha én megadom mindnekinek a tiszteletet akkor én is el várom, majd akkor beszéljenek rólam ha én is róluk az meg nem mostanában lessz. Szerintem mindenki a saját háza körül sepregessen, ha meg nincs élete csináljon magának ne a másik életével foglalkozzon. Amit írtam ezelőtt arra meg csak annyit mondanék hogy akinek nem inge nem veszi magára. De ha így nem lehet érteni akkor leirom másképp is, aki kötöszködős, lehordós, unatkozós, másoknak ártani akaró, hitetlenkedő személynek érzi magát annak szól a kívánság. Aki viszont nem élte bele magát ebbe annak semmit sem jelent, mert nem veszi magára hiszen ő nem így érzi és nemis írt olyat stb. Csak elegem van abból hogy az ember reménykedve szól a "néphez" a nép meg unatkozik és elkezd játszani meg mások kárán élvezkedni, de tudom hogy ez nem az ő hibája hanem a szüleiè, ő csak úgy viselkedik amit kapott az élettől és a szüleitől, szimplán pszichológiai néző pont az egész. Igazából azért írtam ide mert végülis egy testvérről van szó és már besokaltam hogy ÉN... ÉN... A saját dolgaimat nem adom el azért hogy nekem jobb legyen, pedig nagyon nagy szükségem van a pénzre de aakor sem adom el és a saját testvérem elveszi tőlem mintha egy vadidegen ember lennék számára akit kikell rabolni, bekell csapni, hasznot kell nézni belőle, és stb és stb. Gondoltam lesznek itt segítőkèsz emberek vagy esetleg ugyan ebben a cipőben jártas emberek. Nem azt szerettem volna olvasni hogy, jajj te kamus, te hazudozó, te senki stb. Vagy nekik külön adóbevallást vagy kérvényt kéne benyujtani?! Vagy mi?!

Szóval lezártam a dolgot nem hajlandó elmondani kinek adta oda, mert itt vannak a papírja a gépnek, mikor vettem, hol vettem, mennyiért vettem, s hogy én vagyok a tulajdonos, szóval csak annyi lenne hogy el mondja kinèl van hol van, én pedig szépen vissza hoznám, de nem, eszeágában sincs elmodnnai hogy kinèl van, ezért aztán megbeszéltem a rendőrökkel hogy keressèk meg és bírják szóra akár testi fenyítéssel is, nem érdekel hogyan, ha ő nem néz engem semmibe, semmibe vesz, akkor én is őt. Azt nem akartam hogy ezért börtönbe kerüljön de a gépemet kérem vissza, így egyeztünk meg a rendőrséggel. Ha meglesz a gép írok ha pedig nem akkor is, de remélem igen..