Kéne, hogy érdekeljen a kisöcsém élete? Inkább csak irritál.

Én már felnőttkorú lány vagyok, öcsém még csak 7 éves. Az a helyzet, hogy nem érdekel, és egyenesen untat, mikor anyámék, nagyim vagy akárki random elkezd róla mesélni. Most ez van vele, most az van vele, most ezt csinalta, most azt csinálta. Mutogatják a képeit is. De szimplán nem érdekel, és egyenesen idegesít. Mindig mutatom a kamu érdeklődést, hogy ne bántsak meg senkit. De úgy önmagában öcsém sem érdekel, de mivel engem valami példaképének néz, folyamatosan rajtam lóg. Mindent is meg akar nekem mutatni, mindent is velem akar csinálni, ha náluk vagyok (nem élünk együtt), akkor nem mehetek el tőle még csak a boltba se, mert hatalmas hisztit meg sértődést levág, hogy velem akar jönni. Tényleg, sehol nem szakad le rólam, az udvarra nem mehetek ki egyedül, de még ha wc-re megyek, akkor is beáll az ajtó elé. Valószínűleg azért is irritál ennyire mikor a családom mesél róla, mert mikor itthom vagyok, akkor is azzal kell megküzdenem, hogy a gyerek a nyakamban van 0/24 és elküldeni se tudom, mert nem tagít. Nincs magánszférám, úgy érzem. Nem tudom.

Nem szeretem a gyerekeket, nincs hozzájuk türelmem, és öcsém miatt ezt különösen megéreztem az elmúlt években. Tudom, hogy rossz testvér vagyok valószínűleg, mert őszintén szólva kezdem azt érezni, hogy én csak bébiszitternek kellek, és csak azért várnak haza, mert amíg öcsém matricaként van rám ragadva, addig sem megy a család idegeire.