Kéne, hogy érdekeljen a kisöcsém élete? Inkább csak irritál.
Én már felnőttkorú lány vagyok, öcsém még csak 7 éves. Az a helyzet, hogy nem érdekel, és egyenesen untat, mikor anyámék, nagyim vagy akárki random elkezd róla mesélni. Most ez van vele, most az van vele, most ezt csinalta, most azt csinálta. Mutogatják a képeit is. De szimplán nem érdekel, és egyenesen idegesít. Mindig mutatom a kamu érdeklődést, hogy ne bántsak meg senkit. De úgy önmagában öcsém sem érdekel, de mivel engem valami példaképének néz, folyamatosan rajtam lóg. Mindent is meg akar nekem mutatni, mindent is velem akar csinálni, ha náluk vagyok (nem élünk együtt), akkor nem mehetek el tőle még csak a boltba se, mert hatalmas hisztit meg sértődést levág, hogy velem akar jönni. Tényleg, sehol nem szakad le rólam, az udvarra nem mehetek ki egyedül, de még ha wc-re megyek, akkor is beáll az ajtó elé. Valószínűleg azért is irritál ennyire mikor a családom mesél róla, mert mikor itthom vagyok, akkor is azzal kell megküzdenem, hogy a gyerek a nyakamban van 0/24 és elküldeni se tudom, mert nem tagít. Nincs magánszférám, úgy érzem. Nem tudom.
Nem szeretem a gyerekeket, nincs hozzájuk türelmem, és öcsém miatt ezt különösen megéreztem az elmúlt években. Tudom, hogy rossz testvér vagyok valószínűleg, mert őszintén szólva kezdem azt érezni, hogy én csak bébiszitternek kellek, és csak azért várnak haza, mert amíg öcsém matricaként van rám ragadva, addig sem megy a család idegeire.
válasza:
válasza: válasza:Nagyon viccesnek találtam a 11-es és 12-es reakcióját. Nem vagyok féltékeny öcsémre. Felnőtt nő vagyok, az hogy idegesít amiért róla kell, hogy szóljon az életem, az nem egyenlő a féltékenységgel. Gyerek, tudom hogy eleve sok figyelmet kap, de én nem szeretnék neki pluszba figyelmet adni, mert nem megy. Nincs türelmem hozzá és kész. Inkább a te válaszod elég gáz, 11-es, ha valakibe bele akarsz kötni, menj másik kérdés alá pampogni
A 12-es válasza sem semmi, hogy ebből a kérdésből pszichológus szintjén megállapította, hogy nem szeretem a családom és önző vagyok. Nagyon viccesek vagytok :D
válasza:Anyádéknak kéne leállítani. Ők akartak másik gyereket nem te hisztiztél testvérért gondolom. Neked nincs semmi dolgod vele.
Mondom ezt úgy hogy szeretem a gyerekeket
válasza:16 éves voltam, amikor az én öcsém megszületett. 19 évesen költöztem el otthonról. Az előtte lévő 3 év életem egyik legrosszabb időszaka volt. Éjjel nem volt nyugtom, mert ordított, napközben ugyanez. Közben el volt várva tőlem, hogy szeretgessem, foglalkozzak vele, játsszak vele, altassam, etessem, vigyázzak rá stb. Nem volt kedvem ilyenekhez, és még én voltam számon kérve, hogy hát "nem szereted a testvéred", meg "milyen önző dög vagy már".
Na, hát azóta sem vágyom gyerekre, pedig már 30 éves vagyok, egyszerűen a gondolattól is rosszul vagyok.
Nagyon nem egészséges egy nagyobb gyerekre, főleg nem egy (majdnem) felnőttre ráerőszakolni egy gyereket. Szüleid leállíthatnák az öcsédet, mert ezzel mérgezi meg a kapcsolatotokat.
válasza:"A 12-es válasza sem semmi, hogy ebből a kérdésből pszichológus szintjén megállapította, hogy nem szeretem a családom és önző vagyok. Nagyon viccesek vagytok :D"
Miközben te magad írod: "nem érdekel, és egyenesen untat, mikor anyámék, nagyim vagy akárki random elkezd róla mesélni, szimplán nem érdekel, és egyenesen idegesít, önmagában öcsém sem érdekel, Nem szeretem a gyerekeket, nincs hozzájuk türelmem."
Ha ez a szeretet, akkor én kérek elnézést. :D
válasza:A szüleid undorítóak, hogy nem szólnak rá. Párom öccse is ilyen, 3 éve nem voltunk náluk a pulya miatt. Folyamatosan hisztizett, ha a párom mással mert beszélni és senki sem szólt rá. Csapkodott, ütögetett minket, hogy körülötte forogjon a világ, páromat munka közben hívogatta.
Ilyen egy velejéig elbaszott, félrenevelt gyerek.
Nem kell a duma, nekem is van egy nővérem, állítólag imádtam kicsiként. De emlékszem, hogy anyámék felállítottak szabályokat, hogy ő se meneküljön otthonról miattam. Végső soron mindketten a gyerekeik vagyunk, nem csak a kicsire kell tekintettel lenni.
válasza:Pontosan, a 20-as jól írta. Én vagyok, az akinek 16 évvel fiatalabb a testvére. Nálunk is az volt, hogy onnantól, hogy öcsém megszületett, ő volt a minden, és mindenkinek hozzá kellett alkalmazkodni. A saját szüleim nem viselték el sokszor, de nevelés helyett inkább passzolták le másoknak (pl. nekem, nagyszülőknek, szomszédoknak).
Miért kell hát csodálkozni, ha így nincsen jó viszony? Teljesen érthetőek az érzéseid. Jöhetnek itt a szeretettel, de a szeretetet nem lehet kierőszakolni, és nyilván az sem segít, hogy a kérdező nem tud normálisan lenni a szüleivel, mert egy 3 éves dackorszakos lóg a nyakában, akit mellesleg nem is ő akart.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!