Irigy vagyok a testvéremre, de jogosan?
Nagy korkülönbség van köztünk (13 év). Ő most 17 éves és szüleink felajánlották neki, hogy ha szeretné, kifizetik a jogsit neki. Én 2 éve csináltam meg az enyémet, mert nekem sosem ajánlották fel. Albérletet fizetek és mellette így gyűlt össze a pénz. Igaz, akkor már 28 voltam, de nem ajánlottak ennek kapcsán semmilyen támogatást. Most meg húgomnak simán. (Az anyagi helyzetük jó, nem arról van szó, hogy akkor nem volt nekik pénzük, most meg van.)
Vagy pl. mikor húgom ballagott általánosból, akkora szám volt, az egész családot meghívták, kertiparti, drága ajándékok, nekem a diplomaosztómon nem volt ekkora buli.
Vagy amikor magántanár kellett neki, 3 tárgyból is járhatott. Én akartam járni nyelvtanárhoz nyelvvizsgám előtt, persze, megmondták, hogy minek az, elég a tanóra.
Amúgy húgommal nem rossz a kapcsolatom, de már nem tudok szívből örülni semmi sikerének, mert mindig eszembe jut, hogy bezzeg nekem nem adatott meg, engem leszartak.
Jártam terápiára is, jobb lett, de mindig történik valami és megint előjön bennem az érzés, hogy irigy vagyok, hogy velem nem viselkedtek így a szüleim. Igazságtalannak érzem. Jogosan? Hogyan tudnék túllépni ezen?
Teljesen jogos az érzés. Pont olyan, mintha te nem lennél „annyira” a gyerekük.
Általában ezt a szülők két esetben szokták megcsinálni;
1. Ha valamelyik gyereket jobban szeretik (lehet, hogy még maguknak sem képesek bevallani, de a kivételezés attól még megy). Ezt kellene megkérdezned a szüleidtől.
2. A 18-as példája alapján; amikor látják, hogy az egyik gyerek életképes, akkor azt nem jutalmazzák külön, mert az lesz az alapszint. Tehát ha te kitűnő vagy, az azért van, mert ez az „alapbeállításod”, ha a másik gyerek meg csak ketteseket tud szerezni, akkor nyilván sátoros ünnepet ülnek a hármas jegyért.
Szerintem nálad a második lehetőség lesz. Gyakorlatilag veheted úgy, hogy a szüleid téged elismernek, a testvéredből meg csak akkor lesz valami, ha folyton ajnározva van. Ez persze sovány vígasz, de a semminél talán több.
Nem biztos hogy ez hosszútávon segítség.
Nálunk a férjem és a tesója között van ilyen.
A tesója kapott egy kis lakást meg kocsit, több suliba is jart, őt végig támogatták.
Egy lúzer lett.. a mai napig otthon lakik, sem párkapcsolat, sem gyerek... meg bevásárolni is képtelen, nincs állása sem, de nem is volt sosem.. főz rá az anyja és a lakást is jó régen eladta mert kellett neki másra anno az a penz. :) Most meg irigykedik, hogy nekünk megvan mindenünk magunktól, neki meg nem lesz semmi sose, mert felmentek a lakásárak. 37 éves.
A férjem 1 M ftot kapott összesen? minden mást önerőből csináltunk meg. (az 1M Ft nagyszülők hagyatékából járt neki és a tesójának is)
Sokszor beszéltünk erről de szerintem naluk az van hogy a szülei látták, hogy ő életképes enélkül is.
21-es, igen, van benne valami, amit írsz. Kettőnk közül én vagyok az "életképesebb". Húgom minden szarért sírva szaladt anyámhoz (nem túlzok). Én önálló gyerek voltam és ha bajom volt, nem sírtam tele a világot. Húgom körül folyton dráma volt.
Amikor nekem volt bajom, kértem hadd mehessek pszichológushoz, egyszer elvittek, a pszichológus megmondta, nincs olyan nagy baj, szóval ennyi is volt, húgom egy éve jár terápiára. Szóval a terápiát is felnőttkoromban csináltam, nekem gyerekkoromban nem járt az sem.
Persze, az is meglehet, jobban szeretik. Ezt el tudnám fogadni, az érzéseiről senki nem tehet, de hogy ennyire ki is mutatják, az már fáj.
26, nem hinném, de mint mondtam, elég jó anyagi körülmények voltak, húgom születése után talán még jobb is lett, mert apám új pozit kapott.
És igem, ha így volna, akkor most támogathatnának, de inkább még elvárnak. Vegyek neki ám ajándékokat, meg vigyem el étterembe stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!