Irigy vagyok a testvéremre, de jogosan?

Az én húgom 11 evvel fiatalabb, de már a 6 évvel fiatalabb öcsem is sokkal több mindent megkapott, mint én. Pl én nem mehettem egy masik varosba tovabbtanulni, mert minek, a mi varosunkban is van egyetem, ők nem fognak alberletet fizetni. Az öcsémnel ez fel sem merült, szó nelkül fizették az alberletet. A húgom eseteben hasonló, utazasokat, cuccokat, mindent fizettek, tovabbtanulás alatt is, velem meg felvetették a diakhitelt, hogy majd abból finanszírozom magam, nagyon nehezen fizettem vissza. Senki másnak nem kellett felvenni.

De ez van. Én nem tudok senkire haragudni. Nem úgy gondolkodtak még akkor, amikor én voltam olyan idős, mint akkor, amikor a tesóim. Nincs ezzrl semmi baj. Sajnos néha az irigység nalam is előjön, hármunk közül nekem van a legalacsonyabb fizetésem, de hát ez van, a valasztott szakmámban ez ennyi.

Viszont az én szüleim eszrevették magukat és belátták, hogy velem nem csinálták jól. Nyilván nem várom el, hogy utolag kifizessék, amennyit a diakhitelbe törlesztettem stb, meg a tovabbtanulast se lehet megismételni. De megvan az elégtétel, hogy belátják, hogy en kevesebb támogatást kaptam. Ha te elmondod, mi esik rosszul, mit mondanak? Belátják, hogy igazad van? Szerintem ezen múlik minden.

10!

Nincs testvérem, bunkoci, de veled ellentétben én csak jó testverparokat láttam környezetemben az elmúlt majdnem 50 évem alatt.

Mi is ketten vagyunk lányok, a húgom szabadabb lett minden területen, mint én. Én szín ötös voltam, ha egy 4-es becsúszott, akkor "miért nem tanultál eleget?", de a húgom 3-asa ünnep volt, mert végre nem csak görbült a jegy.

Nekem kötelező volt mindenféle külön órára járnom, mert kell a jó végzettség. A tesómnak meg nem, mert hadd legyen szabadideje, ő nem olyan típusú.

Felnőttként mentem el szakemberhez beszélni erről, helyretettük és már nem hasonlítom a helyzetem hozzá, van biztos alapom, családom. Nem tudom, mikor billent át, de azon a ponton könnyű lett, objektíven láttam az egészet. Nekem nem ártottak, magam kínoztam csak. Meglesz a te békéd is, ha nem vársz el ezután semmit tőlük, se pénz, se figyelem, se érzelem. Megszűnnek az elvárások, nincs miben csalódni, szabad leszel.

13 évvel később valszeg sokkal jobb anyagi helyzetben vannak a szülők, mint nálad, kérdező...

Én nem irigykednék, mert az sehová nem visz... A saját lelkedet mérgezed vele... A terapeuta nem mondta?

TizenhatOCSKA, szerintem érthető, miért hozta fel a kérdező a munkatársa esetét. Az ő szülei korrekten jártak el, mert a támogatást, amit az ember alapesetben 18 éves kor körül ad a gyerekének, ők odaadták később, hisz miért is ne tették volna, ha korábban nem kapta meg bármilyen okból?

Kérdező, hogy a francba ne éreznél így jogosan! Szerintem nincs olyan ember, aki ne érezné szarul magát emiatt. Ez a szüleid hibája és igen, ha legalább elismernék, hogy rosszul csináltak dolgokat a tagadás helyett, biztos vagyok benne, hogy te sem éreznél így. Mivel még meg is próbálják magyarázni, hogy jól van ez így, extra mérgezőek. Szerintem menj vissza terápiára, ha ez még ennyire bánt, hiszen ők megváltozni úgysem fognak.