Én reagálom túl szerintetek?

Megpróbálom röviden összefoglalni. Van egy testvérem, akiről mindig azt hittem, hogy a lelki társam, legjobb barátnőm. Mellette voltam mindig, amikor a gyerekei születtek, otthon náluk takarítani, gyógyszert kiváltani, gyereket suliba vinni, óvodába, kórházban, szülőin , tényleg mindenben segítettem. Nem mert kotelessegnek éreztem , hanem mert szerettem, természetesnek éreztem. Mindig mondta, hogyha majd nekem lesz gyerekem, ő így meg úgy segít nekem mindenben.

Hát a férjemmel kisbabát vártunk, mindig beszéltük, hogy találkozunk, én a 6.honapig dolgoztam, aztán szabad voltam , de ő dolgozott (állítólag ,, egyfolytában") Kérdeztem tőle mikor hogy dolgozik, be is mentem Pestre, hogy talalkozzunk, erre közli, hogy jaa ő most a kolleganoivel vásárolni ment. Pedig direkt előre megkérdeztem, azt mondta aznap munka után szabad. Mindegy, elengedtem. Egyetlenegyszer talalkoztunk ezidő alatt, akkor is csak azért ,mert a parja szabad volt és tudtak autóval jönni. 30 perc vonattal amúgy az út. Akárhányszor hívtuk őt, mindig, hát most nem tudnak jönni, mert nem szabad a parja...megjegyzem pár évvel ezelőtt még vidéken laktak és napi szinten mentem,mikor segíteni kellett nekik.

Megszületett a picur, nem hívott, azt mondta arra várt, hogy én hívjam...nem voltam jól lelkileg, azt hittem ő tényleg velem lesz, de máshonnan kaptam segítséget , ahonnan nem is vártam. Több,mint fél éves volt a kislányom, volt,mire talalkoztunk,akkor is mi mentünk Pestre. És akkor is csak magáról beszélt, hogy jajj csak most látja, hát lemarad mindenről.

Ne ertsetek kérlek félre, nem azt vártam tőle, hogy körbe ugraljon vagy bármi , csak azt hittem ez a törődés és szeretet kölcsönös köztünk. Illetve mindig hangoztatta, hogy majd ha terhes leszek ez meg az lesz. De mikor telefonaltunk annyit nem tudott kérdezni hogy vagyunk,végig arról beszélt minden egyes alkalommal,hogy mennyire rossz neki,mert szivatjak a munkahelyén, aztán lerakja mert megérkezett a pasija.

Meg volt valami , amire mondta , hogy azt majd ő megveszi a kicsinek. Már megszületett, mikor végül megkapta a családban mástól. Mikor kiderült, még ő volt rám megsértődve, hogy azt ő akarta megvenni, neki még ennyi se jut (?????). Amikor írok neki messengeren kb 1 hét mire talán válaszol, közbe meg rakják ki Facebookon, hogy wellnesezni mennek.

Dióhéjban kb ennyi, de rengeteg dolog van, amit tudnék még mesélni. Én azt hiszem hanyagolom ezt a kapcsolatot, rájöttem, hogy túl sok energiát fektettem bele, de a töredékét sem kaptam, visszagondolva mindig csak panaszlada voltam, érzelmileg mindent rám pakolt,nekem most lett volna a legnagyobb szükségem rá, még ezekben a percekben is , de amikor beszélünk, akkor is csak ő a téma, semmi más.

Biztos hisztisnek gondoltok, de borzasztóan atverve érzem magam.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett