Én reagálom túl szerintetek?
Megpróbálom röviden összefoglalni. Van egy testvérem, akiről mindig azt hittem, hogy a lelki társam, legjobb barátnőm. Mellette voltam mindig, amikor a gyerekei születtek, otthon náluk takarítani, gyógyszert kiváltani, gyereket suliba vinni, óvodába, kórházban, szülőin , tényleg mindenben segítettem. Nem mert kotelessegnek éreztem , hanem mert szerettem, természetesnek éreztem. Mindig mondta, hogyha majd nekem lesz gyerekem, ő így meg úgy segít nekem mindenben.
Hát a férjemmel kisbabát vártunk, mindig beszéltük, hogy találkozunk, én a 6.honapig dolgoztam, aztán szabad voltam , de ő dolgozott (állítólag ,, egyfolytában") Kérdeztem tőle mikor hogy dolgozik, be is mentem Pestre, hogy talalkozzunk, erre közli, hogy jaa ő most a kolleganoivel vásárolni ment. Pedig direkt előre megkérdeztem, azt mondta aznap munka után szabad. Mindegy, elengedtem. Egyetlenegyszer talalkoztunk ezidő alatt, akkor is csak azért ,mert a parja szabad volt és tudtak autóval jönni. 30 perc vonattal amúgy az út. Akárhányszor hívtuk őt, mindig, hát most nem tudnak jönni, mert nem szabad a parja...megjegyzem pár évvel ezelőtt még vidéken laktak és napi szinten mentem,mikor segíteni kellett nekik.
Megszületett a picur, nem hívott, azt mondta arra várt, hogy én hívjam...nem voltam jól lelkileg, azt hittem ő tényleg velem lesz, de máshonnan kaptam segítséget , ahonnan nem is vártam. Több,mint fél éves volt a kislányom, volt,mire talalkoztunk,akkor is mi mentünk Pestre. És akkor is csak magáról beszélt, hogy jajj csak most látja, hát lemarad mindenről.
Ne ertsetek kérlek félre, nem azt vártam tőle, hogy körbe ugraljon vagy bármi , csak azt hittem ez a törődés és szeretet kölcsönös köztünk. Illetve mindig hangoztatta, hogy majd ha terhes leszek ez meg az lesz. De mikor telefonaltunk annyit nem tudott kérdezni hogy vagyunk,végig arról beszélt minden egyes alkalommal,hogy mennyire rossz neki,mert szivatjak a munkahelyén, aztán lerakja mert megérkezett a pasija.
Meg volt valami , amire mondta , hogy azt majd ő megveszi a kicsinek. Már megszületett, mikor végül megkapta a családban mástól. Mikor kiderült, még ő volt rám megsértődve, hogy azt ő akarta megvenni, neki még ennyi se jut (?????). Amikor írok neki messengeren kb 1 hét mire talán válaszol, közbe meg rakják ki Facebookon, hogy wellnesezni mennek.
Dióhéjban kb ennyi, de rengeteg dolog van, amit tudnék még mesélni. Én azt hiszem hanyagolom ezt a kapcsolatot, rájöttem, hogy túl sok energiát fektettem bele, de a töredékét sem kaptam, visszagondolva mindig csak panaszlada voltam, érzelmileg mindent rám pakolt,nekem most lett volna a legnagyobb szükségem rá, még ezekben a percekben is , de amikor beszélünk, akkor is csak ő a téma, semmi más.
Biztos hisztisnek gondoltok, de borzasztóan atverve érzem magam.
Bocs, hogy ilyen hosszú lett
válasza: válasza:
válasza:Kérdező: nem lehet az, hogy az egész életét úgy élte a testvéred, hogy "ő a központ" és olyan embereket szerzett maga köré barátnak (meg tesóként te is olyan voltál), akiket tud ugráltatni, akik ugráltathatóak?
Lehet, hogy ha (tudom csúnya szó és nem szép) szóval ha "tesztelted volna" az ilyen segítő korszakokban, hogy "most neked kellene hétvégére egy fél napig segíteni valamit", azonnal kiderült volna, hogy "jajj most nem jó", következő alkalom: "jajj az se jó"... Mielőtt nem voltak gyerekei se párja, lehet akkkor is olyan volt...
Bár az fura lenne ha úgy szocializálódott volna: "ő a világ közepe" és nem vetted ezt észre, de nem nagyon tudok mire gondolni...
Egyébként hasonlóval lehet szembesülni elég gyakran, az élet ilyeneket sokszor ad: "rokonnak önzetlenül segítek", amikor "én kérnék segítséget": "áááá biztosan meg tudod te azt oldaniii" stb....
válasza:Kérdező: jaa és ne hívd többet, lehet ha többet nem hívod, akkor (elképzelhető hogy amit írni fogok erős és szomorú lesz): "örökre eltűnik életedből"...
Az a tesó aki kibírja, hogy gyereked születése után fél évig nem hív fel és ezt azzal indokolja hogy "Vártam hogy majd te hívsz", több mint fura...
Ha nem keresed, elképzelhető hogy végleg eltűnik életedből...
válasza:5, Nem feltétlen fura. Úgy illik és úgy szokás, hogy az anyuka jelez a családnak, barátoknak, hogy lehet menni látogatni. Az első idő a szűk családé, abba pofátlanság belemászni, ha nem hívnak.
Én se láttam még az unokaöcsémet (novemberi), mert nem hívott a húgom. Ha nem kellek oda, minek menjek?
Anno az első gyereknél megbeszéltük, hogy megyünk. Betegek lettünk, úgy nyilván nem mentünk. Utána mondtam, hogy mennénk, nem jó. Legközelebb megint, nem jó. Jó, akkor megbeszéltük X hét múlvára, hogy tuti jó legyen, majd mikor hívtam előtte, jaaaaa, ők vidéken vannak a nagyiknál.
Hát én nem fogok könyörögni senkinek, az ajándékba szánt dolgokat megkapta fél évvel később egy barátnőm, a gyereket meg láttam X hónappal később.
A második gyerekhez még nem is hívott. Minek erőlködjek?
Az említett barátnőm meg két hetes gyerek mellett mondta, hogy ne hülyéskedjek, barátokra nem vonatkozik a gyerekágyi időszak, vár sok szeretettel. Mentem, segítettem. Az ő gyereke - már oviskorú - azóta is kitörő örömmel vár, hogy mikor jön X néni.
Szóval na, a lényeg, hogy ez az anyuka hozzáállásán múlik elsősorban...
válasza: válasza:Én is segítettem valakinek sok éven keresztül sulit elvégezni, majd amikor ezután én kértem segítséget, akkkor jött a "Nem'tom mittomén mit gondolsz hogy majd én 'tok segíteni" típusú hjozzáállás.
Sokan viselkednek hasonlóan.
válasza: válasza:Nem, nem te reagálod túl. Valóban egy önző és egoista tesód van. Akinek az első 6-8 helyen önmaga van, és mindenki más csak a kilencedik helytől kezdődik. Te valahol nagyon a sor végén vagy. És úgy gondolja, hogy az csak természetes, hogy ő minden támogatást megkapott tőled, hiszen te ráértél, és neki segítség kellett. Esze ágában sincs viszonozni. Ő ezt elnyelte, mint egy feneketlen zsák.
Én már 60 éves elmúltam, és nekem is rá kellett jönnöm, hogy vannak ilyen önző emberek a családomban is és a környezetemben is. Már vagy 30 éve ha segítek valakinek, nem várok viszonzást. Így legalább nem ér csalódás. És csak akkor segítek, ha a gyermekemnek, vagy a feleségemnek ez nem hátrány. Szerencsére megértő kis családom van, és hozzá vannak szokva, hogy apa buddhista :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!