Hogyan viszonyulsz a testvér témához?

Nincs testvérem, de mindig úgy voltam vele, hogyha az nagy átlagot tekintve hozzáadna az életemhez, akkor jöhet, ha pedig szinte csak rontaná az életemet, jó is, hogy nincs.

Nagyon örültem volna, ha van egy nővérem/báttyám, aki mindig bevisz a társaságba és kicsit tapossa nekem az utat, de pl kisebb testvérre sokáig nem vágytam, főleg nagy korkülönbséggel, hogy nekem kelljen vigyáznom rá. Persze ma már úgy vagyok vele, hogy mindegy milyen korú, jó lenne, HA nagyon szuper, kölcsönösen támogató kapcsolatunk lenne.

Rengeteg borzalmas testvért ismerek, olyanból nem kérek... Szerintem iszonyú ritkák az igazán jó, egymást segítő testvérpárok.

Van kettő fiú, de olyan semmilyen a kapcsolatunk.

Ők srácok, én lány, szóval néha beszélgetünk, néha adok neki (az idősebbnek) tanácsot de ennyi.

Van egy nővérem, 12 évvel idősebb nálam, mindig idegesítettem és féltékeny volt rám, aztán pedig annyira eltávolodtunk, hogy el is felejtettem, hogy van. Ma már próbál hozzám kapcsolódni, hogy gyerekei születtek, de én csak a gyerekeihez vagyok hajlandó, hozzá nem. A gondolkodása még mindig túl gyerekes a számomra, irritál amikor a környezetemben van, persze ezt nem mutatom ki, és valószínűleg a rossz emlékek miatt van. Sokszor próbálja játszani a nagytesót, hogy ő majd megmondja a tutit, vagy majd segít, persze olyan kontextusban, hogy ő nagyobbnak tűnjön benne, én pedig legyek a naiv hugica. Nem megyek bele a játékaiba.

Nagyon szerettem volna egy testvért, aki egyenlő félként is kezel és hasonló a gondolkosásunk, összetartóbbak vagyunk, de ez a személy sosem ő lesz. Amikor megkérdezik van-e testvérem, egyszerűen néha eszembe sem jut, hogy van, és el kell gondolkozzak, hogy van-e.