Magamban keressem a hibát?

Van egy sogornóm, nem beszélünk, mert állítólag én lekezelő vagyok vele. Volt már több családi vita is, már mindenki mindenkivel is összeveszett. Tesóm szerint már mindenki jóba van a sogornővel csak én nem. Szóval meg tudták bocsájtani a vitákat. Az igaz, hogy nehezen bocsájtok meg és azért is írok most, hogy hagyjam a büszkesegem és nyissak felé?

A mi konfliktusunk az az volt, hogy tesómat megcsalta, ami hosszabb ideig tartott és nem egy futókaland volt csak. Én ki is osztottam ez miatt, mert tesóm teljesen osszeomlott. Megbocsajtott neki, mert Ő se úgy törődött vele, ahogy kellett volna. (volt nőgyógyászati baja stb és elhanyagolta..) Oké ez után csillapodtak a kedélyek és újra beszéltünk. De már nem úgy álltam ensem hozzá. Nyáron egyéb okok miatt megkértem hogy vigyázzanak 300.000Ft - omra, költözés miatt és sajnos van lopós a családba, így éreztem helyesnek ha ők elrakják míg nem lesz saját albérletem.Nyáron mikor tesóm oda adta a pénzt nem akartam hinni a szememnek. Hiányzott belőle 60.000Ft Tesóm tuti nem volt, ismerem annyira, de a sogornőmről eltudtam képzelni. És nyilván még is gyanúsítottam vele. Én akartam hinni neki, hogy nem Ő volt. Kérdeztem, hogy esetleg volt-e olyan személy a lakásba, aki elophatta. De nem.. Elkezdte tesómat szidni, meg a családunkat. Hogy ő nem olyan, mint a mi családunk. A 60.000Ft - omat tesóm adta oda végül. Bűntudatom is volt miatta, de én megbíztam bennünk.

A lopás és és a megcsalás is csalás. Mi a véleményetek a helyzetről?